Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Mohrmann, Christine - Török József (ford.): A liturgikus latin nyelv
46 Christine Mohrmann exegézis: prophetas interpretes dicit scripturarum: sicut enim propheta futura praedicit, quae nesciuntur, ita et hic dum scripturarum sensum, qui multis occul- tus est, manifestat, dicitur prophetare (Ambrosiaster in ICor 14,4; PL 17,268). Ami pedig a nyelveken szólást (lingua-linguis lógni) illeti, az Ambrosiaster általánosságban a szó szoros értelmében vett glosszoláliaként értelmezi. E ponton nem tudok egyetérteni M. Klauserrel17, aki általánosságban a loqui lingua (Unguis) kifejezést a közösség által nem értett nyelv használatának gondolja. Ám - és ez nagyon fontos a liturgikus nyelv problémáját illetőleg - az Amb- rosiaster példaként párhuzamot von a glosszolália és az idegen nyelvnek liturgikus nyelvként történő használata között: manifestum est ignorare ani- mum nostrum, si lingua loquatur, quam nescit, sicut adsolent Lalim homines Graece cantare, oblectati sono verborum, nescientes autem quid dicant (Ibid., 13,269).18 A glosszolália éppen úgy, mint az idegen nyelv - például a görög a római egyházban - használata a kommunikáció társadalmi elemét kisem- mizi, márpedig az, Szent Pál véleménye szerint nélkülözhetetlen a közösség építéséhez.19 Az Ambrosiaster egy másik megközelítést is tárgyal, ami szintén kapcsolatban áll az általunk vizsgált problémával. Az lKor 14,24-25-öt magyarázva, szembeállítja a keresztény kultusz egyszerűségét és nyíltságát bizonyos pogány kultuszok misztériumával: cum enim intelligit et intelligitur, audiens laudari Deum et adorari Christum, perßdet veram esse et venerandam religio- nem, in qua nihil fucatum, nihil intenebris videt geri, sicut apud paganos, quibus velantur oculi; ne quae sacra vocant perspicientes, variis se vanitatibus cernant il- ludi. Omnis enim impostura tenebras petit, et falsa pro veris ostendit; ideo apud nos nihil astute, nihil sub velamine: séd simpliciter unus laudatur Deus... si enim nullus sit qui intelligat, aut a quo ipse discutiatur, potest dicere seductionem esse quandam et vanitatem, quae ideo Unguis canitur, quia pudoris est, si reveletur (Ibid., 271). Itt én M. Klauserrel ellentétben (op.cit., 476) úgy vélem, hogy az Ambrosiaster elsősorban egy liturgikus nyelvként funkcionáló idegen nyelvre gondol, ám úgy tűnik - miután idézte a görög mint liturgikus nyelv párhuzamos esetét -, ő újból a glosszolália esetére gondol. A linguis canere fordulat, kifejezés nem vonatkozhatott egy liturgikus nyelvre. Amit ő mondani akar, az az, hogy a glosszolália nem fér össze a keresztény liturgia nyi17 Miscellanea Mercati, I, Cittá del Vaticano 1946, 475. 18 A szövegkörnyezet alapján, amelyben a kérdéses szavak találhatók, számomra nagyon valószínűnek tűnik, hogy liturgikus énekekről van szó, de vö.: J. A. Jungmann, Missarum Sollemnia, I, Wien 1948, 65. 19 Közismert, hogy a Trienti Zsinaton az lKor 14-re többször hivatkoztak a liturgia nyelvéről folytatott vitákban.
