Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Thomas, Jean-François - Török József (ford.): Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél a sacrum és a liturgia kapcsán
Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél... 39 Doktor meg is nevezi a restség gyermekeit: reménytelenség, lelki csapongás, fecsegés, kíváncsiság, belső nyugtalanság, akarat- és létbizonytalanság, tompultság, csüggedtség, rosszindulat, gonoszság.65 Ez az érzelem-csoport pontosan tükrözi a ma Nyugaton általánossá vált pszichológiai helyzetet. Ez a diagnosztika szigorú, ám van gyógyszere: „Egyedül az a bátorság, hogy létezésünk isteni dimenzióját fölfedezzük, valamint annak elfogadása képes társadalmunk és magunk számára visszaadni az új, belső stabilitást.”66 Ilyen végromlásban (marasme) nem számít meglepetésnek, amikor az érzéketlenség szülöttei szüntelenül haláltáncra (dance macabre) hívnak, a liturgia az első, amely mindezt megszenvedi. Ugyanakkor a liturgia a gyógyulás kiváltságos eszközévé válhat, ha segít tekintetünket a sacrum felé fordítani. Hagyomány és megújulás párban járnak: „[...] Választani a kettő között, vagy ezeket egymással szembeállítani olyan, mint egy tölgyfától ágazatának, lombozatának kibontakozását várni, miközben az ember elvágja gyökereit. Ellenkezőleg, amilyen mélyen bocsátja gyökereit a földbe, olyan mértékben képes terebélyesedni”67 - jegyzi meg Louis Bouyer. Az idő elérkezett a gyökerek újra fölfedezéséhez, nem halt el valamennyi és öntözni kell, hogy a tölgyfa zöldbe boruljon és tovább növekedjen.68 ZÁRSZÓ: REMÉNYSÉG Hans Urs von Balthasar a kereszténységet úgy tekintette, mint az és (ét) vallását, nem pedig a vagy (ou) vallását, ám egyáltalán nem azért, mintha a rajta kívül eső dolgok hozzáadhatok lennének, vagy mert az identitásokat össze lehetne keverni; hanem a mélységes communio miatt. A liturgia nagyon szépen kifejezi ezt az est. A kereszténység isteni világának és az emberiségnek mindig aktuális és megújuló a kibékülése. Louis Bouyer és Joseph Ratzinger hittel és lelkesen, bátran és kitartóan emlékeztették az Egyházat egy soha 65 S.Th. lla-Ilae, q. 35, a.4. Szent Tamás Cassianus, Szent Izidor és Nagy Szent Gergely írásaira támaszkodik. 66 Joseph Ratzinger, Regarder le Christ. Exercices de fői, d’espérance et d’amour, Fayard, Paris 1992,92. 67 Le Métierde théologien, 81. 68 Léon Bloy szavai itt különösen erőteljesek: „Az Egyháznak itt nincs szüksége keménységre. Azoknak a semmisége, akik az Egyházat gyalázzák, az Egyház fogyatkozhatatlan és csendes jelenléte által a napnál is világosabb. Az Egyház létezik, amint Isten is létezik, egyszerűen, egyedileg, lényegileg, és az újdonságok ellenségesek iránta. Márpedig a liturgiáját kiárusítani (prostituer), rémisztő. Nincs súlyosabb profanizálás, és aki azt meg merészeli tenni, vagyis saját mozgalmával helyettesíti, önmagát kiközösítés alá helyezi.” La femme pauvre, Mercure de France, Paris 1972, 227.
