Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Thomas, Jean-François - Török József (ford.): Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél a sacrum és a liturgia kapcsán
Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél... 29 a valóban alapvető és kifejezetten vallásos mítoszokat, amelyek átalakulva, a kereszténység érkezéséhez fogódzó pontokká válnak, akkor az ember démoni mítoszokat gondolna ki, saját megistenülésének mítoszait, amelyre saját erejéből és Istent jogaiból kiforgatva tett szert”17 - figyelmeztet Bouyer. Az, aki föltételezi, hogy magát képes megszabadítani a mítosztól, azt is elveti, ami a mítoszban egészséges és a szentet föltárja. Ily módon az ember magát a sacrum tagadására ítéli, elveti az istenit, nem fogadja el a kinyilatkoztatást. A diabolikus hatalom felülkerekedik. Ilyen a helyzet a jelen világban, amely elvetette a mítoszt és a sacrumot, a mítosz azonban visszatért és mindent elborított ősi, diabolikus elemeivel.18 Louis Bouyer nem rejti el nyugtalanságát e jelenséggel szemben, mert az az Egyházat is érinti, éspedig belülről: „Azok, akik az Egyház humanizálására törekednek, megszabadítván a sacrumtól, a vallásitól, a transzcendenciától, valójában kiszolgáltatják az Egyházat a magába zárkózásnak, ami a bűn lényege, s melynek beteljesedése, ha a bezárkózás teljes, az elkárhozás.. ,”19 A szakadék - amelyről Bouyer beszél - fenekének elérése előtt a látható, gyakorlati következmény az önmagunk ünneplésére redukált liturgikus cselekmények olyan szintre kerülése, amelyek többé alig különböznek a metafizikai és vallási ürességét megtölteni akaró társadalom által létrehozott „ünnepek” sokaságától.20 Ratzinger bíboros szigorúan megjegyezte: „Bizonyos zsinat-utáni liturgia homályos és unalmas a banális és középszer iránti vonzódása miatt, sőt borzongató...”21 A kultusz, ami ilyen fokú borzadást kivált, nem áll kapcsolatban a sac- rummal, ez az ember kultusza, önmaga által kivitelezve. A kultusz Istent bevezeti a társadalmi rendbe, nélküle az ember válna kisebbé.22 Ez Izrael népének tapasztalata; a kultusz túlhaladja a liturgikus cselekedetet, elrendezi az emberi egzisztenciát a maga teljességében, azt előkészítve és már most be17 Le Métier de théologien, 117. Olyan teológusok, mint Hans Urs von Balthasar és Jean Daniélou bíborosok osztják ezt az aggodalmat. 18 Halloween a kártékony mítosz visszatérésének példája. Erre a felelet nem ugyanazon eszközök fordított használata (Holy Win), mert ez az Ellenfél térfelére lépést jelentené, hanem a sacrum visszahozása a liturgia segítségével. 19 Le Métier de théologien, 119. 20 Zenei fesztiválok, rave parties, techno-parádék, gay prides (meleg-ünnepek), utcai fesztiválok, téma-napok (pl. konzervek világnapja!)... mindez elszomorító közönségességhez vezet, s végső célja a csend, a rend, a sacrum száműzése az emberiség életéből. 21 La Célébration de la Jói: essai sur la théologie du culte divin, Téqui, Paris 1985. 22 Lásd Joseph Ratzinger, Chemins vers Jésus, 121., és Henri de Lubac, Catholicisme. Les aspects sociaux du dogme, Cerf, Paris 1937, 393.
