Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Thomas, Jean-François - Török József (ford.): Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél a sacrum és a liturgia kapcsán

Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél... 29 a valóban alapvető és kifejezetten vallásos mítoszokat, amelyek átalakulva, a kereszténység érkezéséhez fogódzó pontokká válnak, akkor az ember dé­moni mítoszokat gondolna ki, saját megistenülésének mítoszait, amelyre sa­ját erejéből és Istent jogaiból kiforgatva tett szert”17 - figyelmeztet Bouyer. Az, aki föltételezi, hogy magát képes megszabadítani a mítosztól, azt is elve­ti, ami a mítoszban egészséges és a szentet föltárja. Ily módon az ember ma­gát a sacrum tagadására ítéli, elveti az istenit, nem fogadja el a kinyilatkozta­tást. A diabolikus hatalom felülkerekedik. Ilyen a helyzet a jelen világban, amely elvetette a mítoszt és a sacrumot, a mítosz azonban visszatért és min­dent elborított ősi, diabolikus elemeivel.18 Louis Bouyer nem rejti el nyugta­lanságát e jelenséggel szemben, mert az az Egyházat is érinti, éspedig be­lülről: „Azok, akik az Egyház humanizálására törekednek, megszabadítván a sacrumtól, a vallásitól, a transzcendenciától, valójában kiszolgáltatják az Egyházat a magába zárkózásnak, ami a bűn lényege, s melynek beteljesedé­se, ha a bezárkózás teljes, az elkárhozás.. ,”19 A szakadék - amelyről Bouyer beszél - fenekének elérése előtt a látható, gyakorlati következmény az önmagunk ünneplésére redukált liturgikus cselekmények olyan szintre kerülése, amelyek többé alig különböznek a metafizikai és vallási ürességét megtölteni akaró társadalom által létrehozott „ünnepek” sokaságától.20 Ratzinger bíboros szigorúan megjegyezte: „Bizonyos zsinat-utáni liturgia homályos és unalmas a banális és középszer iránti vonzódása miatt, sőt bor­zongató...”21 A kultusz, ami ilyen fokú borzadást kivált, nem áll kapcsolatban a sac- rummal, ez az ember kultusza, önmaga által kivitelezve. A kultusz Istent be­vezeti a társadalmi rendbe, nélküle az ember válna kisebbé.22 Ez Izrael népé­nek tapasztalata; a kultusz túlhaladja a liturgikus cselekedetet, elrendezi az emberi egzisztenciát a maga teljességében, azt előkészítve és már most be­17 Le Métier de théologien, 117. Olyan teológusok, mint Hans Urs von Balthasar és Jean Daniélou bíborosok osztják ezt az aggodalmat. 18 Halloween a kártékony mítosz visszatérésének példája. Erre a felelet nem ugyanazon esz­közök fordított használata (Holy Win), mert ez az Ellenfél térfelére lépést jelentené, hanem a sac­rum visszahozása a liturgia segítségével. 19 Le Métier de théologien, 119. 20 Zenei fesztiválok, rave parties, techno-parádék, gay prides (meleg-ünnepek), utcai fesztivá­lok, téma-napok (pl. konzervek világnapja!)... mindez elszomorító közönségességhez vezet, s végső célja a csend, a rend, a sacrum száműzése az emberiség életéből. 21 La Célébration de la Jói: essai sur la théologie du culte divin, Téqui, Paris 1985. 22 Lásd Joseph Ratzinger, Chemins vers Jésus, 121., és Henri de Lubac, Catholicisme. Les as­pects sociaux du dogme, Cerf, Paris 1937, 393.

Next

/
Thumbnails
Contents