Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Van Reeth, Jan M. F. - Török József (ford.): A Korán új olvasatai - A muszlim teológia és a vallásközi kapcsolatok új feladatai
A Korán új olvasatai 205 venni a kutatás eredményeit, tagadják a Korán arabjának egyenetlenségeit; Mohamed jellegzetesen mekkai dialektusának régies formáit isteni eredetű kifejezéseknek tartják. A kölcsönzött szavak jelenségét minden nyilvánvalóság ellenére tagadják, vagy legalábbis elhallgatják, elfelejtik az iszlám oktatásban és a vallási irodalomban. A végtelenségig nem lehet föltételezni, hogy a Korán kutatói, akiket őszinte tudományos szándék motivál, világméretű, nemzetközi összeesküvés részesei, aminek egyetlen célja az iszlám nevetségessé tétele. Ellenkezőleg, a legtöbb kutató őszinte tisztelettel viseltetik az iszlám és az iszlám- hitűek iránt; kutatásaikban szigorúan semlegesek maradnak, valamennyien élénk rokonszenwel viseltetnek választott témájuk iránt. MIKÉNT LEHET ELKERÜLNI E TEOLÓGIAI ZSÁKUTCÁT? Mindenekelőtt el kellene fogadni, hogy a Korán nem az a szöveg, aminek hagyományosan tartják, vagyis a Korán nem Isten szó szerinti szava. Az iszlámhoz való hűségben, mi lesz akkor a Koránból? Nem a mi feladatunk elmagyarázni az iszlám teológusainak, milyen érvekkel dolgozzanak. Úgy véljük, egyetlen út maradt. A probléma megoldásához újra meg kell határozni a „Könyv Anyja” (az égi Korán archétipusa) státusát és kapcsolatát a Kinyilatkoztatással, ez utóbbinak radikálisan különböznie kell a Korán konkrét, földi formájától. Néhány évvel ezelőtt a tunéziai tudós, Mondher Sfar kiadott egy fontos könyvet, melynek a címe sokatmondó: Hiteles a Korán? A könyv nyelvezete világos, a nem szakemberek számára is érthető; rendkívül jól összefoglalja a jelenleg folyó Korán-szövegkutatásokat.16 Sfar szerint a Korán és a „Könyv Anyja” közötti különbségtétel azt bizonyítja, hogy a két változat nem lehet azonos; különben egészen egyszerűen miért nem az eredeti „anya-szöveg” lett kinyilatkoztatva? Ellenkezőleg, minden azt bizonyítja, hogy a Korán a prototípus szövegre hivatkozik, amelynek az értelme elsődleges. A Korán redakcióját tehát az antik Közel-Kelet kulturális összefüggésébe helyezve kell megérteni. Ezekben a kultúrákban a szövegek mindig parancsra (pl. a királyéra) készültek. Nem az uralkodó írta személyesen, hanem 16 M. Sfar, Le Coran est-il authentique?, Paris 2000. Egy másik nagyon érdekes könyv a nagy- közönséghez szól: A.-L. de PrFmare, Aux origines du Coran. Questions d’hier, approches d’aujourd’hui, Paris 2004.
