Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Ratzinger, Joseph - Rokay Zoltán (ford.): Hit és jövő: hogyan fog kinézni az Egyház a 2000. évben?
12 Joseph Ratzinger rolni. A progresszivizmus és konzervativizmus merő kategóriái őelőtte csődöt mondanak, ahogyan már külső életútja is mutatja: 1794-ben megvonták tőle dillingeni professzori működését a felvilágosodás hirdetésének (Aufklärerei) vádjával. 1819-ben kudarcba fulladt az augsburgi püspöki kinevezése többek között a később szentté avatott Clemens Maria Hofbauer ellenállása következtében, aki Sailerben még mindig a felvilágosodás emberét látta. Másrészt Sailer tanítványát, Zimmert már 1806-ban eltávolították reakció vádjával a landshuti egyetemről, ahol ellenségesen viszonyultak Sallerhez és köréhez, mint a felvilágosodás tulajdonképpeni ellenségéhez: ugyanazt az embert, akit Hofbauer még mindig a felvilágosodás emberének („felvilágosítónak”) tartott, a felvilágosodás valódi hordozói legveszedelmesebb ellenlábasuknak vélték.6 Igazuk volt. Ettől az embertől és barátainak széles köréből indult el egy mozgalom, amely messzemenően több jövőt hordozott magában, mint a puszta felvilágosodás győzedelmesen diadalmaskodó, széles nyomtávja. Sailer olyan ember volt, aki kora minden kérdése számára nyitva állt: a dillingeni porlepte jezsuita skolasztikának, amelynek rendszerébe már régen nem tudott behatolni a valóság, következésképpen elégtelennek kellett számára tűnnie. Vitapartnerei: Kant, Jacobi, Schelling, Pestalozzi; a hit az ő véleménye szerint nem kötődik a tételek rendszeréhez, és nem tartható fenn az irracionálisba való meneküléssel, hanem a mával történő nyílt szembesülésben kell lennie. Ám ugyanez a Sailer ismerte a középkor nagy teológiai és misztikus hagyományát, az ő korában szokatlan mélységben, mivel az embert nem korlátozta kizárólag a jelen pillanatra, mert tudta, hogy az ember csak akkor birtokolja önmagát, ha nem félelemteljes tisztelettel, de éberen nyílik meg a történelem egész gazdagsága előtt. De mindenekelőtt: ez az ember nem csak gondolkodott. Ő élt. Amikor a szív teológiáját kutatta, ezt nem olcsó szentimentalizmus kedvéért tette, hanem mert az egész emberről tudott, akinek lénye, egysége az által teljesedik be, ha test és lélek, a lelkiállapot rejtett indítékai és az értelem világossága áthatják egymást. „Csak a szívvel látunk jól”, mondotta egyszer Antoine de Saint-Exupery; ha Matthias Fingerlos élettelen haladó-szelleműségét összehasonlítjuk Sailer mélységével, kézzelfogható lesz, hogy mennyire igaz: csak a szívvel láthatunk jól. Sailer látó volt, mert volt szíve. Őtőle jöhetett valami új, a jövőnek megfelelő, mert 6 Sallerrel kapcsolatban vö. különösen: I. Weilner, Gottselige Innigkeit. Die Grundhaltung der religiösen Seele nach G. M. Sailer, Regensburg 1949. Uö, ,J. M. Sailer, Christliche Innerlichkeit”, in J. Sudbrack-J. Walsch (kiad.), Große Gestalten christlicher Spiritualität, Würzburg 1969, 322- 342. Zimmerrel kapcsolatban a megjelenés előtt álló tübingeni értekezést: Ph. Schäfer, Philosophie und Theologie im Übergang von der Aufklärung zur Romantik, dargestellt an P. B. Zimmer.
