Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Gerl-Falkovitz, Hanna-Barbara - Szax László (ford.): Gender (nemiség): egy elmélet vizsgálat alatt
124 Hanna-Barbara Gerl Falkovitz Ez az „átnézés” konkrétan bizonyos újkeletű gyakorlatokat, ellentétes normákat jelent: a homoszexualitás esetleges politikai eszközként való bevetése annak érdekében, hogy az államot és a törvényhozást kényszerítsék az eddigi szabályozás megváltoztatására, a nemi tevékenység individuális variálhatóságára, mely minden normán kívül esik. Az állam, a jog szükségtelenné válik a nemiséggel kapcsolatban. Az állam szétbomlik az individuumokban, akik nemi hovatartozását, mint azok nemi orientáltságának elsődleges jelét, többé nem kérdezheti meg. A test valósága „üresnek”, tabula rasa-nak számít, vagyis többször újra meg újra átírható. Ez a változtatható identitás felfordítja az alanyról, mint oktrojált normáról való gondolkodást. A javaslat következetesen feszegeti a nyelvtan határait is, amennyiben az a rejtett normákat, bináris nemi utalásokat örökíti. A nyelv megváltoztatása valóban politikai célja a konstruktivizmus ezen formájának. Angol nyelvű országokban, például az USA-ban vagy Ausztráliában a nőnemű vagy hímnemű névmás használata helyett határozott tendencia a semleges nem alkalmazása. Spanyolországban a szocialista kormányzat alatt már bevezették, hogy a születési anyakönyvi kivonatban az apa és anya megnevezés helyett „Progenitor A” illetve „Progenitor B” szerepel, hogy elkerüljék a nemi adatok használatát. KRITIKAI KÉRDÉSEK Összehasonlítva Irigaray és Butler nézeteit, megállapíthatjuk, hogy mindketten a szexualitás-nemiség dualizmusának feloldását kívánják elérni, téziseik mégis összeegyeztethetetlenek. Irigaray nem bízik naiv módon váratlan tapasztalatban, de tézisét a másik nem meg nem érthetőségéről nem igazolja. Megalapozni csak a női és férfi test tényszerű különbözőségében tudja, de ezt ismeretelméleti szempontból mélyebben át kellene gondolnia, mégpedig a szimbolika értelmében túllépve rajta. Különben az ontológiai differencia más súlyos problémát vetne fel: Amennyiben a világ (csak) a saját testből tárulkozik fel, úgy végső soron két, nem vagy csak kevéssé egyező világ létrejöttét feltételezné. Ez a tézis úgy lenne támogatható, ha kimutatható lenne: létezik a nemi különbözőségeknek megfelelően nyelv, kultúra, szocialitás - de, legalábbis Irigaray szerint, a jövőben szükséges lenne egy női módon olvasott világ visszakövetelése. Előre jelezhető itt a kommunikáció gátoltsága, mégpedig tartósan, sőt annál inkább, minél jobban a dominánsként szemlélt férfias kultúra a világfejlődésben csak egy lehetséges modellre tud korlátozódni. Minthogy Iri-
