Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Henrici, Peter - Szax László (ford.): Filozófiai megfontolások az ember kétneműségéről
120 Peter Henrid 4. ÉDESAPA ÉS ÉDESANYA - ÜDVTÖRTÉNET! KITEKINTÉS A kétneműség talán legfontosabb aspektusát eddig figyelmen kívül hagytuk: minden ember gyermeknek szükségszerűen két szülője van: apa és anya, így normális esetben két személyhez fűzi alapvető kapcsolat. Ez azt jelenti - mégha a két kapcsolat tipikus különbözőségeit figyelmen kívül is hagyjuk hogy kezdettől fogva két elsődleges személyre irányul, vagyis nem egyetlen egyedüli és kizárólagos én-te kapcsolatban él, hanem már kezdettől bizonyos nyitottság és pluralitás jellemzi kapcsolatait. Ez a képesség a plurális, de nem anonim kapcsolatokra később kiterjed a testvérekre, kortársakra és végső soron vonatkozik az ember közösségben és társadalomban való létére, amely így egészen mást jelent mint névtelen csordaszellemet. Nem becsülhető le itt sem a kétneműség antropogenetikus jelentése. Az eddigi megfontolások filozófiai jellegűek voltak, Bibliai szövegeket ritkán idéztünk. A tanulmány végéhez érve azonban megkerülhetetlen, hogy pillantást vessünk annak teológiai kapcsolatára. Az anya és apa közötti átjárhatatlan kettősség keresztény vonatkozást ébreszt a hívekben. Csak ezáltal a kettősség által lehetséges, hogy bár az embernek emberi anyja van és azáltal tagja lesz az emberi nem örökösödési rendjének, de ugyanakkor egyedi, úgymond „genetikus” kapcsolat fűzi Istenhez, az Atyjához. Az in- karnáció lehetővé tétele teológiai szempontból nyilvánvalóan a végső értelme az emberi kétneműségnek. Jézus Krisztus számára az általános emberi kettős kapcsolat anyához és apához kiszélesedett az emberi nemhez és Istenhez való kapcsolatra, így fogva át emberi egzisztenciájában egy áthidalhatatlan szakadékot. Emberileg mindez felfoghatatlan lenne, ha az ember kétneműségének transzcendenciára való irányultságát nem tekintenénk alapvetőnek. Teremtésteológiai szempontból azt mondhatjuk, hogy az ember nem csak azért lett kétneműnek teremtve, hogy Isten Fiának megtestesülése egyáltalán létre jöhessen, hanem ebből kiindulva minden emberi személy leküzdhetetlen nemi identitásának köszönhetően Istenre irányuló vallásos diszpozícióval szülessék, hasonlóan de mégis másképp a Fiú istenkapcsolatához. Mindez legalább háromra az eddigi négy állításból igaz: az ember két különböző szülőtől való függőségére, a transzcendensre való megkerülhetetlen irányultságára és az analóg viszonyok felismerésére, amelyek megnyitják őt Isten felismerésére. A saját nemi behatároltság speciális emberi felismerése Isten Fiáról csak analóg módon jelenthető ki: Ő, a határtalan Isten emberi természetben mint minden más ember megtapasztalta a behatá-
