Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Szuromi Szabolcs Anzelm: Hans Urs von Balthasar ekkleziológiai koncepciója és a hitletétemény
94 Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem stílusa szembetűnően visszatükröződik Balthasar munkáinak szövegében.14 * Ez a patrisztikus gondolkodás és a XX. századi teológiai irányzatok érvrendszerének integráns ötvözését jelenti, a felmerülő ellentétek dacára.13 2. A következőkben a Christlicher Stand. (Keresztény életállapot) című kötetén keresztül igyekszünk bemutatni Balthasar ekkleziológiai magyarázatát.16 A mű második fejezete foglalkozik részletesen a keresztény életállapot egyes formáival. Ehhez először magának az egyház fogalmának az elemzéséből indul ki, melyhez az EKKaÄico - £KKA.T|GÍa hagyományos etimológiát használja fel.17 Ennek alapján jelenti ki, hogy az Egyház nem más, mint Isten kiválasztásának és megformálásának eredményeként létrejött valóság. A megtestesült Második Isteni Személy hívása, személyre szólóan választja ki az egyes embereket arra, hogy a keresztény közösség tagjává váljanak.18 A kiválasztás és a hívás az Istentől származik és az örökéletre, az örök dicsőségre szól, mely a látható egyházba való meghívással veszi kezdetét. Az Egyházban való lét, Balthasar gondolatmenetében, a kereszthez hasonlóan, horizontális és vertikális jelleggel rendelkezik: az Evangélium szerinti élet és a világ szerinti élet különbözősége; továbbá a papi és laikusi feladatkör megkülönböztetése. Jézus nyilvános működésének ideje alatt többeket meghívott követésére, a küldetés mibenléte azonban az Ő keresztáldozatával vált egyértelművé. Az apostolok számára átadott hatalom, különösen a szentségek kiszolgáltatása; a bűnöknek, az egyház szolgálata által történő megbocsátásán keresztül, lényegileg megkülönböztethető a krisztuskövetők általános meghívottságá- ból fakadó kötelességektől és jogoktól. Jézus körül tehát két fajta közösséget találunk, amelyek szorosan összetartoznak: azt a számos hívőt, aki meghallotta az O személyre szóló hívását a krisztuskövető új életre, illetve az apostolokat, akiket saját döntésével választott ki Jézus, meghatározott formában, az általa meghatározott feladatkör gyakorlására (vö. pl. Lk 6,13). Balthasar részletesen elemzi a kétfajta meghívóttság mibenlétét, alapvetően az egyes evangéliumok szövegének szisztematikus exegézisével. Az új életállapotra történő kiválasztást minőségi hívásnak nevezi, amely nemcsak az Egyházba hív meg, 14 Ch. Kannengiesser, „Listening to the Fathers”, in D. L. Schindler, Hans Urs von Balthasar. His Life and Work, San Fransisco CA 1991, 59-63, különösen 62. 1 Vö. H. U. Balthasar, „Meeting God in Today’s World”, in The Church and the World (Concilium. Theology in the Age of Renewal 6), New York, N.Y. 1965, 23-39. 16 H. U. Balthasar, Christlicher Stand, Einsiedeln 1977; vö. J. O’Donnell, „Hans Urs von Balthasar: The Form of his Theology”, in Schindler, Hans Urs von Balthasar, 207-220, különösen 218-220. 17 L. Coenen, „Kirche”, in Theologisches Begriffslexikon zum NT, Wuppertal 1972. II. 784-785. 18 Balthasar, Christlicher Stand, 139-142.
