Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Lustiger, Jean-Marie - Török József (ford.): Idősebb testvérek: A Nostra Aetate negyvenedik évfordulója Bécs, 2015. október 30.

„Idősebb testvérek

89

A legfiatalabb, József és idősebb testvérei között, a hosszú távoliét miatt nyelvi nehézség adódott, a feledés is közrejátszott, különböző élettapasztalat, az elhagyottság és az elárultatás emléke. Emlékezni kell arra, miként kérdezte József testvéreit - akik nem tudták, ki is ő valójában - atyjukról. S főként érdemes elmélkedni azon a felkavaró jeleneten, amikor József fölfedi kilétét, és szemtől szembe találják egymással magukat és kicserélik, mivé lettek, s ami őket elválasztotta attól, hogy fölleljék közös eredetüket, kezdeti közösségüket. Ez a jelenet nem emlékeztet bennünket mindarra, amit egy fél évszázada megélünk? A tapintat arra indít, hogy hallgassak a köny- nyekről, amelyek néhányunk szemében most is úgy csillognak, mint egykoron Józseféban.

Úgy hiszem, a jelen történelmi körülmények között egy ahhoz hasonlítható helyzet áll fenn. Fölidézem egyikét azoknak a tájékozódási pontoknak, melyeket XVI. Benedek pápa javasolt a kölni zsinagógában. „A keresztény közösségekkel való szívélyes együttélésen” túl a pápa messzebbre hív bennünket. „Egymást kölcsönösen meg kell ismernünk, még mélyebben, még jobban. Bátorítom az őszinte, bizakodó párbeszédet a zsidók és a keresztények között. Csak így juthatunk el a még vitatott történelmi kérdések közös értelmezéséhez.” Bárcsak sokasodnának a hasonló találkozások, József és testvérei egymásra találásának jegyében.

Az alapozó munka még hátra van. XVI. Benedek ezekkel a szavakkal fogalmazta meg ezt: „Előre haladni egymás megbecsülésében, teológiailag és a zsidóság-kereszténység közötti kapcsolatok terén.” Ez a kölcsönös megbecsülés lehetővé teszi mind a zsidóknak, mind a keresztényeknek, hogy a maga részéről mindenki meglássa, milyen kapcsolatban van a másikkal, és miként fogadja el a másikat Isten tervében. E két látásmód nem eshet egybe, mivel kiindulópontjaik különbözők. Mindenkinek meg kell tudni érteni a másik nézőpontját és elfogadni, amit az a maga módján gondol, nem csak beletörődni abba, megtűrni azt. XVI. Benedeknek egy másik gondolata itt nagyon hasznos: „Ez a párbeszéd, ha őszinte akar lenni, nem hallgathatja el a meglévő különbségeket, azokat nem kisebbítheti, pontosan abban, ami bennünket megkülönböztet egymástól a mi belső, hitbeli meggyőződésünk miatt, és éppen emiatt kell egymást kölcsönösen tisztelnünk.”

6. Az eddigiekben Káin és Ábel példája segítségével a halálos kimenetelű összetűzésbe került testvéreket láttunk, Jákob és Ézsau esetében a atyai örökség ellentmondásos követelésének voltunk tanúi, Józsefnél pedig a közös leszármazás iránti hűségben való egymásra találást ünnepelhettük. Létezik még egy másik példa: Mózes és Áron, akikre isteni eredetű, legfölemelőbb