Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Gál Ferenc: Jézus csodái
72 Gál Ferenc eljutott, amivé tette magát. Legalábbis tudatos tetteit, amelyekkel egyéniségét akarta kifejezni. Jézus egész életén át úgy mutatkozik meg, mint a Fiú, de legjobban tükrözi ezt halála és feltámadása. Ott már az tűnik ki, hogy egészen átadta magát az Atyának és az Atya elfogadta. Ezzel átment a természetfölötti rendbe, egészen a hit tárgya lett s az apostolok érzik, hogy nem hallgathatnak róla (ApCsel 4,20). Alakjából kiárad az isteni erő, s a benne hívő közösség ezt veszi át. Az egész világra szét akarja vinni az evangélium örömhírét. De a húsvét egyúttal arra is készteti az apostoli egyházat, hogy Jézus alakját és életét közelebbről tanulmányozza. Megtalálják az összefüggést tettei és személyes sorsa között. Ami vele történt, az magyarázza csodáit. O a földi életből átment a természetfölötti rendbe, hazatért az Atyához. Csodái előre jelezték ezt a változást, illetőleg a természetfölötti rend jelenlétét. Igazi nagy csoda tehát feltámadása volt. Többi tette csak egy-egy szikrát vagy szilánkot mutatott ebből a végső csodából. Viszont időben megelőzték a feltámadást és így Krisztus misztériumának fokozatos kibontakozását szolgálták. Isten kinyilvánította bennük magát, de egyúttal el is zárkózott mögéjük. O mint igazi transzcendencia nem lehet egészen benne a világ érzékelhető jelenségeiben. Ezért Krisztus csodáiban is volt valami, amit nem értettek, vagy amin botránkoztak. Attól függően, hogy ki milyen előítélettel vagy fenntartással közeledett. A csodák leírásánál, illetőleg katekétikai előadásánál meg lehet figyelni a népies elbeszélő módszert. A gyógyításoknál többnyire ezek a mozzanatok fordulnak elő: a beteg találkozása Jézussal, a betegség megjelölése, bizonyos gyógyító mozdulatok vagy szavak s végül a gyógyulás megállapítása, amit már a körülállók végeznek el. Ezekben azonban sokszor már az apostoli egyház reflexiója is benne van. Pl. Márk 7,37-ben a tömeg így reagál: Mindent jól csinált: a süketeknek megadta, hogy halljanak, a némáknak, hogy beszéljenek. A megállapításban benne van az íz 25,5-ben olvasható messiási jövendölés teljesedése. A mai ember kételyei főleg abból a feltevésből táplálkoznak, hogy a régiek könnyen hajlottak a hiszékenységre, nem ismerték a természet erőit, azért könnyen csodának minősítettek olyan jelenségeket is, amelyeket ma szug- gesztióval vagy önszuggesztióval meg tudunk magyarázni. Ezekre az apolo- gétikai kérdésekre nem akarok kitérni, csak azt jelzem, hogy a nehézség eloszlatásához igazában csak egy út van: ha az apologetikai igazolást együtt végezzük a csodák dogmatikai értékelésével. Vagyis ha Krisztus feltámadásától tekintünk vissza és meglátjuk, hogy maradandó hitet csak a húsvéti esemény tudott adni. A nyilvános működés idején művelt csodák létrehoztak valamilyen hitet, de az nem bírta ki a nagypéntek megpróbáltatását. Va
