Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): A kánai menyegző jele
4 Joseph Ratzinger bíboros ság, ez a túláradó gazdagság, ami a kánai menyegzőn megnyilvánult, megfelel annak, ahogyan Isten megmutatja magát az embernek a történelem során és előre érezteti velünk Isten kimeríthetetlen jóságát, nagyságát, csodálatosságát. A borrá változtatott víz csodája mellett az evangéliumban megtaláljuk a kenyérszaporítás csodáját is, melynek során az Úr ezreket lakat jól öt kenyérrel oly mértékben, hogy a maradék megtölt tizenkét kosarat. Ha a kenyér azt szimbolizálja, amire az embernek szüksége van, akkor a bor a maga részéről egy másik bőséget jelent, amire szintén rászorulunk. A bor az örömöt jelenti és a teremtett világ átváltozását. Kiemel bennünket a mindennapok szomorúságából, fáradtságából és együttléteinket ünneppé teszi. Tágassá teszi az érzékeket és a lelket, megoldja a nyelvet, felnyitja a szívet, elhárítja a korlátokat, amelyek létünket behatárolják. Ily módon a bor a Szentlélek ajándékainak a szimbólumává lett. A hagyomány beszél „józan részegségről”, amit a Szentlélektől kapunk, és már a pünkösdi eseménykor az apostolok az idegenek szemében részegeknek tűntek. Valójában józanok voltak, s ugyanakkor „részegek”, vagyis elteltek a Szentlélek örömével, aki megnyitotta őket egy olyan életre, amelynek horizontja tágas és nekik olyan szavakat sugallt, amelyek nem tőlük származtak; mintegy az élő Isten fénye által megvilágított élet szépsége került hozzájuk érintés-közeibe. Fokozatosan kezdjük érzékelni a bor-csoda jelzésértékét, amit János kifejezetten jelként írt le - következésképpen mint valós eseményt - a közvetlen történteken túl, s ez bennünket egy másik, még nagyobb esemény felé vezet. A nagy ajándék előre megérezteti velünk Isten szeretetének kimeríthetetlenségét, arról a szeretetről beszél, amelyik az örökkévalóságból származik, fölmérhetetlen, összehasonlíthatatlan, s ennél fogva üdvözítő. A bor csodája segít bennünket, hogy megértsük, mit jelent a hitben - Krisztus közvetítésével - befogadni a Szentleiket, vagyis egy új nagyságot, új fölemelkedést, új életbőséget. Ám nekünk még messzebb kell menni az elmélkedésben: amint mondtuk, a bor ünnepet teremt. Az evangéliumi szakasz szövegében a bor a házasságkötés, a menyegző ünnepéhez kötődik. A bor jelzi annak a nagyságát, ami a házasságban történik, a két személy a szeretet kegyelméből eggyé válik, s a Teremtő adja e kegyelmet. A szeretet egy testté teszi őket, amint Ádám mondja a teremtéstörténetben akkor, amikor Isten megmutatja neki Évát és ezzel élete beteljesedik. A kánai menyegzőn adott jel azonban még mélyebb valóságot is hordoz: Jézus azért jött, hogy az emberi természetet - magát az emberi személyt - Istennel mintegy „házassági kötelékben” egyesítse. Isten és az ő teremtménye arra rendeltettek, hogy nem csupán egy test, hanem egy lélek legyenek -
