Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Gourgues, Michel - Török József (ford.): "Kinyilatkoztatta dicsőségét": Az immanens és a transzcendens találkozása János evangéliuma 2,1-11-ben

„Kinyilatkoztatta dicsőségét”

25

mat, amit ő még nem nyilvánított ki, hiszen még előtte vagyunk dicsősége kinyilatkoztatásának (vő. 2,11). A 2,3 kijelentés értelme tehát a két véglet között keresendő. Mária várakozik valamire, de ez a várakozás kezdetben emberi szinten helyezkedik el. Kissé úgy, mint a 6,5-ben, amikor Jézus az éhes tömeg jelenlétével maga is számolni kezd - Fülöpöt teszi próbára, amit maga a szöveg is megállapít (6,6) -, és emberileg előrelátható, megvalósítható megoldásként mond: „Honnan vásárolunk kenyeret, hogy legyen mit enniük?”

Jézus rejtélyes válasza a 2,4-ben: „Mit akarsz tőlem, asszony!”6 pontosan tanúskodik az anya elvárása és az övé közötti eltérésről, hiszen Isten szándékának akar megfelelni. Először hivatkozván az ő „órájára”, Jézus végeredményben megmutatja, hogy ő más szinten akar elhelyezkedni: nem pusztán emberi és anyagi tettet akar végrehajtani, amivel anyja kinyilvánított várakozására felelne; hanem egy teljesen más téren közbelépve, olyan csodajelet szándékozik véghezvinni, ami őt majd megdicsőíti. Ám ehhez, nyilvánítja ki előbb, még nem érkezett el az óra. így tehát, Jézus anyjának kérésén keresztül a kánai menyegző története a szintek különbözőségéről tanúskodik, ami János evangéliumában rendszeresen fölbukkan Jézus és a vele szemben állók között.7 Míg az emberek az események észlelésekor és elvárásaikban tisztán emberi és természetes szinten helyezkednek el, Jézus egy magasabb szinthez igazodik, és legtöbbször sikerül az embereket több-kevesebb fáradsággal fölemelni. A szokatlan „asszony” megszólítás, amellyel anyjához fordul (2,4), szintén azt nyilvánítja ki, hogy Jézus nem a test és a vér szintjén helyezkedik el, amely szinten Mária az ő „anyja” és ezen a címen fölmenője. Isten szándéka és művének beteljesítése (4,34) rendjében Mária, az emberi szinten anya elveszíti kiváltságait és valamiképpen a hitre meghívott asszonnyá válik.8

Pontosan ezt a hitbeli állásfoglalást tanúsítja Jézus anyjának válasza a 2,5-ben. Mintha fölfogta volna a kezdeti kérése és a hit és Isten akarata közötti szintkülönbséget, ami utóbbira Jézus törekszik, Mária egyszeriben erre a természetfölötti szintre emelkedik. Kétségtelenül, hite még csak nyitottság az ismeretlenre, egyfajta készség, amit a bizalom sugall, elfogadni minden lehetőséget, amint ezt a szolgák felé sajátosan megformázott mondata mutatja: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”9 Jézus csak anyja eme re6 Ennek a kifejezésnek az értelméről lásd J.-P. MEiERnek az 1. jegyzetben idézett művét, II. 1224, 217. jegyzet.

7 További példák: M. Gourgues, E n Esprit et en vértté. Pistes d’exploration de l’évangile de Jean, Montréal-Paris 2002, 72-76.

8 M. Gourgues: „Marie, la «femme» et la «mere» en Jean”, Nouvelle Revue théologique 108 (1986) 174-191.

9 Az alkalmazott görög nyelvtani szerkezet ezt támasztja alá.