Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Szuromi Szabolcs Anzelm: Európa mint kulturális koncepció
Európa mint kulturális koncepció 175 most a tolerancia gyakorlásának sajátosan európai jellegzetességére hívnánk fel a figyelmet. Úgy tűnhet, hogy a valódi tolerancia a modernkori fejlődés eredménye. Ám, ha egy pillantást vetünk a nemzetközi diplomácia történetére, láthatjuk, hogy milyen jelentős változást hoz a különböző ütköző érdekek egyeztetés útján történő megoldásában a IV. század, a pápai legátusok tevékenysége. Ezek a kétoldalú tárgyalások, gyakran vallási ellentétek ellenére, sikeresen szolgálták az akkori, természetesen keresztény, Európa érdekeit.24 Nyilvánvalóan nem a mai értelemben vett újkori vallási toleranciáról beszélünk, vagy a nemritkán véres összecsapásokká fajuló vallási, politikai konfliktusokat vonjuk kétségbe. Mindössze jelezzük, hogy a sajátosan is az európai külpolitikára jellemző látásmód alapelvei, a kereszténység szintetizáló helyzete miatt már jóval az újkor előtt adottak voltak. Talán az iszlám - keresztény párbeszéd története megfelelően mutatja az európai jellegű gondolkodás tulajdonságait.25 „A hívők iránt a szeretetben pedig a legközelebb azokat találod, akik azt mondják: Mi keresztények vagyunk. Ez azért van mert (...) nem fennhéjázok. (...) Allah pedig megjutalmazza őket azért, amit mondtak (...)”.26 Ez az idézet a Korán 5. szúra, 84/82-85-ből származik, és kellő megvilágítását adja az eltérő kultúrák egymást tiszteletben tartó megbecsülésének.27 Sajnos ennek a kijelentésnek a tartalma a történelem aktuális konfliktusaiban nagyon sokszor feledésbe merült. De miközben a keresztes háborúk korának borzalmaira gondolunk,28 nem szabad elfelejtenünk ugyanannak az időszaknak a jövőbe mutató eseményeit sem. Annak ellenére, hogy Assisi Szent Ferenc 1219. évi Al-Kamel szultánnal való tárgyalásai valódi hatás nélkül maradtak, és mindössze rövid ideig tették lehetővé a ferencesek iszlám területeken történő szabad prédikációját és a szent helyek látogatását (vö. az öt marokkói ferences mártír), mégis az esemény - amelyről Amin Maalouf nem ismer írott arab forrást - jól mutatja azt a kereszténységre jellemző, kultúrát közvetítő sajátos mentalitást, amit a modern kor embere az „európai jellegű gondolkodás” alapjának tekint.29 The New Catholic Encyclopedia, New York 1967. Vili. 607-609. 25 Puech, H. Ch. (ed.), Histoire des Religions, III. Paris 1977. 3-177. 26 Korán (Prométheusz Könyvek 17), ford. Simon R. Budapest 1987. 84 [5. sz.] 82-85. 27 Vö. Gimaret, D., Theories de l'acte humain en théologie musulmane, Louvain 1980. 28 Vö. pl. Cronicles of the Crusades (by Joinville and Villehardouin), Harmondsworth 1963. 29 Maalouf, A., A keresztes hadjáratok arab szemmel, Budapest 1997. 333-354, vö. 415-416.
