Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Szuromi Szabolcs Anzelm: Európa mint kulturális koncepció

170

Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem

I. TÁRSADALMI ÉS VALLÁSI SOKSZÍNŰSÉG A FÖLDKÖZI-TENGER MEDENCÉJÉBEN

1. Ha végigtekintünk a Földközi-tenger medencéjének ókori - Krisztus előtti - társadalmi jogi, kulturális, vallási összetételén, meglehetősen színes kép tárul elénk. Gondolunk itt az akháj, indoeurópai törzs műveltségére, amelynek Kr. e. 2000-körüli megjelenéséhez szokás kötni a görög civilizáció kezdetét. De említhetnénk a dór vándorlást, a jón hősi eposzokat, a filozófiai és a kortárs természettudományok fejlődését a Kr. e. Vll-VI. században. A peloponnészoszi államokat és természetesen Athént. A platóm Akadémiát és az arisztotelészi Lycaeumot. A vallási, filozófiai, retorikai jogi és nem utolsósorban orvosi ismeretek beható művelését. Mindez az egymásra épülő műveltség, bármennyire is erőteljes kölcsönhatásban volt egymással, mégsem kovácsolódott egységes kulturális horizonttá.2

A megszilárduló Római Birodalom egységét sem nemzeti, nyelvi, kulturális, még csak nem is vallási adottságok hozták létre — hiszen magának a „római népnek” a meghatározása is problémákat vet fel - hanem a római jog teremtette meg.3 Sőt, ez volt az a jog, amely a népvándorlással betelepülő új népek saját szokásjogának meghatározó szerepe dacára, egységesítően hatott a népjogokra (vö. Leges Barbarorum). Továbbra is fontos szerepet töltöttek be, elsődlegesen jogtechnikai szempontból, a római jogot feldolgozó későbbi gyűjtemények, mint az Edictum Theoderici (493-507), a jól ismert Lex Romana Wisigothorum (506), vagy akár a Lex Romana Burgundionum (vö. Leges Romanae Barbarorum).4

Az I. században megjelenő és rohamosan növekvő keresztény közösség kulturális újdonsága volt, hogy irodalma kezdettől fogva nem egy meghatározott népcsoport történetéhez kötődött, hanem egy vallás által egységesedett közösséghez. Még a kezdetben görögül íródott munkák sem a hellén, hanem a bibliai gondolatvilágot tükrözték, hangsúlyosan ragaszkodva az Ószövetség örökségéhez.5 Talán éppen ez az az egyedi vonás, ami miatt a kereszténység alkalmassá vált arra, hogy a különböző korok eltérő szellemi eredményét, saját hitelveinek megismertetése és elterjesztése közben szintetizálja.6

2 M. Croiset, A görög kultúra, Budapest 1994, 26-46.

3 P. Stein, A római jog Európa történetében, Budapest 2005, 24-27.

4 J.-L. Thireau, Introduction historique au droit, Paris 2001, 117-120.

5 Vanyó L, Az ókeresztény egyház és irodalma, Ókeresztény Írók 1, Budapest 19882, 22.

6 Vö. G. D’Onofrio, Eta medievale, Storia della Teológia, II, Casale Monferrato 2003, 7-10.