Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Marsaux, Jacky - Török József (ford.): Sportolás és lelki élet
152 Jacky Marsaux Újabb lépést jelentett, amikor Amiens-ban egy baráti csoporthoz csatlakoztam, hetente két-három edzés erejéig. Mégis, egy év múltán sporttársaim szemében „nem gyakorlónak” tűnhettem, mert nem vettem részt a versenyeken. .. Egy atlétikai klubba beiratkozva végül 1994-ben futottam meg az első „Tíz kilométeremet”. Megindító, felzaklató tapasztalat, nem a teljesítmény miatt, hanem a célba érkezést követő találkozás szempontjából. Az egyik versenyző felismert mint papot és rögtön megkért: tudnék-e felelni a Bibliával kapcsolatos néhány kérdésére, amelyek nem puszta kíváncsiságból fakadtak. Abban a pillanatban, amikor elköteleződtem a sportszerű futás mellett, egy másik futó is elindult a hit útján. A következőkben ez a fiatal az egyetemisták hittankörének kitartó tagja lett, és végül kérte a keresztséget. Újabb küszöböt jelentett az első maratoni futás a maga 42,195 km-ével. Egy ilyen távolság az izomerőn túl más képességeket is megkövetel. Amint a szakértők állítják, az ember „az eszével fut”. Végeredményben ez a futás igényli a pontos mértéktartás készségét és nem lehet hagyatkozni a puszta benyomásokra. Például gyakori hiba túl gyorsan kezdeni és a végére nem marad erő. Sőt a megpróbáltatás bizonyos aszkézist követel előzetesen, a kitűzött célnak megfelelő életmódot, nevezetesen megfelelő edzést és ésszerű étkezést. Az válik igazán hosszútávfutóvá, aki a célszalagot a szabályos időben szakítja át. Ezt a címet egyébként egyesek „fölszentelésnek” (consecration) tekintik. A sport nyelvezete gyakran áll közel a vallás kifejezéseihez, és ez nem ok nélkül van így. Bizonyos elhajlások lehetősége ellenére is a sportolás egy másik dimenzióra nyílik: egyesek számára önmaguk meghaladása, másoknak beteljesülés.1 Erre még visszatérünk. A fejlődésben fontos a mások nyújtotta segítség. Nem csupán a verseny miatt, amelybe mindenki egy csapaton keresztül illeszkedik, hanem a konkurenciának (concurrence) köszönhetően a szó etimologikus értelmében: együtt futás. Ha a siker a rendszeres edzéstől függ, ha esik, ha fúj, ha rossz formában is van a sportoló; a kölcsönös segítségnyújtás szintén meghatározó szerepet játszik a józan célkitűzéshez való ragaszkodásban anélkül, hogy az ember leragadna a gyakran megbízhatatlan benyomásoknál. A tapasztaltabb barátok körültekintő tanácsainak köszönhetően sikerült a „száz kilométeres” megpróbáltatás is megfelelő időtartam (10 óra, 22 perc) alatt. Mint pap, becsülöm azt a baráti kapcsolatot (convivialité), ami a közös erőfeszítésekből születik olyanokkal, akik alig koptatják a templomok küszöbét. Az edzés kedvez a komoly beszélgetéseknek, egészen a bizalmas közlésekig. 1 Lásd Isabelle Queval, S'accomplir ou se dépasser. Essai sur le sport contemporain, Gallimard 2004.
