Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Vloet, Johan van der - Szax László (ford.): Vallás és nevelés: védőbeszéd az iskolai vallásos nevelés mellett
128 Johan Van der Vloet történik meg. A legtöbb ember megmarad a „deizmus” fázisában. Természetesen vannak ennél sokkal bonyolultabb elméletek is ezzel az „utolsóival szemben. Oser számára a vallásosság legnagyobb kihívása a vallásos nevelés felkínálásának lehetősége, mely a tanulókat és nevelőiket egyaránt meghívja arra, hogy a vallásos fejlődés magasabb fokára lépjenek. Ezek a fejlődési fázisok lehetővé teszik a másik jobb megértését és egy morális szempontból tisztább életet. Oser számára mindez nem jelenti azt, hogy bizonyos vallás vagy egyház közreműködése szükséges ehhez. Kiindulópontja szigorúan pedagógiai és pszichológiai. Szilárd meggyőződése, hogy a vallási fejlődés élénkítése segít majd az embereknek életük jobb megértésében és alakításában, hozzájárul ahhoz, hogy más vallásokkal és értékrendekkel szemben nagyobb tolerancia alakuljon ki, röviden: emberibbé teszi az embereket. A tartás, melyet a vallási fejlődés biztosít, az emberek szolgálatába áll és megengedi számukra, hogy saját életüket és társadalmi létüket egy jobb módon élhessék. A gyermekek valláshoz való jogát védi a német pedagógus Friedrich Schweitzer merész hangvételű könyvében. A vallásos nevelés számára fontos része a nevelésnek, sőt minden gyermeknek joga ezt megkapni. Itt lenne az ideje, hogy a pedagógiai és pszichológiai kutatások e téren is megtalálják a megfelelő utat. Nem lenne-e minden keresztény pedagógus feladata is, hogy ezen a téren valamiféle összegzést készítsen és elinduljon végre az eszmecsere? Ez sokkal pozitívabban láttatná a vallás szerepét a nevelésben és hozzásegítene ahhoz a felismeréshez, hogy milyen fontos is segítséget nyújtani a fiataloknak spirituális élmények átélésében. 4. VÉDŐBESZÉD AZ AKTÍV PLURALITÁS MELLETT A legfontosabb kérdés kétségkívül ez marad: Hol és milyen módon lehet a vallásos nevelést megvalósítani? Sajnos attól kell tartanunk, hogy Európa iskolái nem tudnak ennek a kérdésnek megfelelni. Először is elengedhetetlen, hogy az iskolák felismerjék: a vallás és a spiritual! tás szerves része az emberi természetnek és a vallási fejlődés elősegítése megfelelő vallási nevelés által pedagógiai feladat. Véleményem szerint a probléma megoldását az iskolák nem a hittanórák létében vagy nem-létében kell, hogy keressék. Vegyük Franciaország példáját: itt jól megfigyelhető, hogy a hittanóra, mint tantárgy a tisztánlátás hiánya miatt az eseményanalízis szintjére süllyed. Mint már említettem, a legnagyobb nehézség abban áll, hogy a vallásosság oktatása sohasem lehet semleges. A nevelés minden fajtá
