Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Spieker, Manfred - Szax László (ford.): "Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet"

Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet 109 eltúlozva hangsúlyozza Jézus Krisztus üdvöt hozó eseményének jelentősé­gét és értékét a többi vallással szemben”, természetesen visszautasítják. „Va­lójában azonban e kifejezések egyszerűen a kinyilatkoztatott igazsághoz való hűséget fejezik ki, mert a hit forrásaiból származnak.” Ezért tehát azt kell mondanunk, „hogy Jézus Krisztusnak egyedülálló és páratlan, csak rá jel­lemző, kizárólagos, egyetemes, feltétlen jelentősége és értéke van az emberi nem és az emberiség története számára”. Ezen kritika fényében hogy áll akkor a vallások közötti párbeszéd? Van egyáltalán értelme? Tudnak ezek után a felek még egyenrangúan tárgyalni egymással? A vallásközi dialógus II. Vatikáni Zsinat óta többször is hangsú­lyozott szükségességét a „Dominus Jesus” nem vonja vissza. A Hittani Kong­regáció nyilatkozatában ezt az Egyház evangelizációs feladata részének te­kinti, melynek egy másik része a hit hirdetése. Tehát a vallásközi párbeszéd még önmagában nem misszió. A kölcsönös megértést célozza. A felek job­ban meg szeretnék egymást ismerni, magukat és a másikat jobban megérte­ni, „az igazság iránti engedelmes és a szabadságot tisztelő” módon. A vallá­sok közötti párbeszéd előfeltételének az egyenrangúság (paritás), szeretet és a szabadság tekinthető. Ez az egyenrangúság azonban „a felek személyi mél­tóságára vonatkozik, nem tanításuk tartalmára, még kevésbé az emberré lett Isten, Jézus Krisztus és a többi vallásalapító közötti egyenlőségre”. Az igaz­ság igényének elismerése az alapja a vallások közötti dialógusnak, sőt min­den kommunikációnak. Az igazság kérdését a béke óhajának igénye miatt csökkentem, kisajátítani vagy teljesen kihagyni - ez egyáltalán nem támo­gatja a vallásközi párbeszéd előrehaladását, sőt megsemmisíti azt. Minden vallást egyformán igaznak tartani, mint ahogy a vallások teológiájának plu­ralista irányzata vallja, „gyakorlatilag azt jelentené, hogy mindegyik hamis”. A Nemzetközi Teológiai Bizottság 1996-ban kiadott „A kereszténység és a vallások” című dokumentuma, illetve a Hittani Kongregáció 2000-ben meg­jelentetett nyilatkozata, a „Dominus Jesus” megfelelően letisztázták a vallás­közi párbeszéd céljait. A Vallások Közötti Párbeszéd Pápai Tanácsa és a Népek Evangelizálásának Kongregációja által 1991-ben közösen kiadott „Párbeszéd és Kinyilatkoztatás. Megfontolások és iránymutatás a vallások közötti pár­beszédhez és Jézus Krisztus Evangéliumának hirdetéséhez” című megnyilat­kozása is beletartozik azon dokumentumok sorába, melyek hangsúlyozzák a vallások közötti dialógus szükségességét, de egyúttal kiemelik a missziós tevékenység és az igazság kérdésének fontosságát is. Mindenesetre ezek a megfontolások és iránymutatás egy korábbi dokumentum helyesbítéseként és pontosításaként olvasandó, melyet 1984-ben a Nemkeresztények Pápai Tanácsa adott ki „Párbeszéd és Misszió” címen.

Next

/
Thumbnails
Contents