Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): A kánai menyegző csodája
A kánai menyegző csodája 9 Messiás-királya, hanem az Isten Fia, minden ember megváltója, aki előtt minden teremtménynek hódolnia kell. De nem csupán a napkeleti bölcsek előtt nyilvánult meg Jézus dicsősége, hanem harminc évvel később a Jordán folyó partján is, amikor Jézus megke- resztelkedik Keresztelő János bűnbánati keresztségével, és a mennyei Atya hangja, továbbá a Szentlélek leszállása igazolja messiási mivoltát. E második alkalommal való megdicsőülését követi a galileai Kánában tartott menyegzőn való epifániája, ahol a víz borrá változtatásával megnyilvánul isteni mivolta, vagyis dicsősége. János evangélista erről így ír: „Ott hajtotta végre Jézus első csodáját, kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” Tehát az epifánia ünnepe a kánai menyegzőn csúcsosodik ki, s csak hálásak lehetünk II. János Pál pápának, aki a rózsafüzér „titkai” közé sorolta ezt az eseményt is. ti. A kánai menyegző jelenetét - mint Jézus élete misztériumának egyikét - három szinten vizsgálhatjuk. Minden „misztérium” reális, átélhető adottság, melyben Isten elrejtett dicsősége megnyilvánul mindazok számára, akiknek „van szemük a látásra, és van fülük a hallásra”. Első szinten magát a menyegzőt kell szemlélnünk, amin Jézus tanítványaival - úgy tűnik véletlenül - jelen van. Másodszor már egy mélyebb szinten magát a „bor-csodát” kell szemlélnünk - aminek tanúja csupán néhány szolga volt -, kutatva annak a teológiai jelentését. Ez a csoda - mint jel - vezet a harmadik értelmezési szinthez, amely túlmutat önmagán, s egy olyan szimbólum-rendszert tár fel, amely rámutat Jézus isteni-messiási küldetésére. Az első szinten, amikor magát a menyegzőt vizsgáljuk, már feltárul számunkra, hogy a zsidó menyegző rítusa több, mint egyszerűen egy világi menyegző, vallási jelentést is hordoz magában. Ugyanis a menyegzői bor itt nem csupán a vendégek jókedvre derítésének eszköze, hanem rituális jelképpé is válik. Ugyanakkor Jézus jelenléte ezen a menyegzőn - amin vagy Szűz Mária vagy valamelyik tanítvány közvetítésével vett részt - azt is bizonyítja, hogy Jézus nagyra becsülte saját népe mind polgári, mind vallási szokásait. A „bor-csoda” magától értetődőnek tűnik számunkra ebben az összefüggésben, ám ugyanakkor túlmutat önmagán, hogy Jézus csodatevése a kánai menyegzőn semmiképp sem volt magától érthető, az már kiviláglik az édesanyjával folytatott rövid párbeszédből. Jézus ugyanis arra hivatkozik, amikor Szűz Mária felhívja a figyelmét arra, hogy „nincs boruk”: „Még nem jött el az én órám.” Vagyis még nem kezdődött el messiási tevékenysége. Anélkül,
