Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Bolberitz Pál: Keresztény örökségünk
KERESZTÉNY ÖRÖKSÉGÜNK 77 egyedi és megismételhetetlen aktus, ezért logikailag definiálha- tatlan sajátos értelemben, csak analóg értelemben lehet körülírni. Az ember alkot, és ha természetfölötti rendben fogalmazok, lehet a Teremtő „munkatársa” analóg értelemben, részesedett értelemben. Az ember egzaltációja, istenítése megnyilvánulhat egyedek istenítésében, kollektív formában osztályok és fajok istenítésében. Hogy ez hová vezetett, azt nem kell különösebben kifejteni. A Teremtő és a teremtmény azonosítása megjelenítette a visszaélést a teremtés művével, a technika eszközei által létrehozott civilizáció oly mértékben kezdett öncélúvá válni, hogy az Isten által létrehozott első természetet tönkretette, azért, hogy az általa létrehozott és megteremtett második természetben önmaga előtt hódolhasson. Történelmileg kimutatható, hogy amikor még volt egy keresztény világnézetre épülő keresztény filozófia, ami teológiai alapokon állt, elhagyván természetfölötti, isteni alapjait, a filozófiának kezdte tulajdonítani azt a szerepet, ami a teológia szerepe. A filozófia lett minden világértelmezés és etikai szemlélet alapja. Majd a filozófia is elveszítette ezt a szerepét, átvette a helyét az ideológia, ahol ezt már gyakorlati hasznosságú politikai szempontok határozták meg, és alárendelt szerepet kapott a filozófia, az ideológiák posztmodern korban való válságának és devalválódásának a korszakában a szaktudományok, különösen a természettudományok és a politikai tudományok elemző szakértőinek változó véleményei vették át a vallás szerepét, és ezeknek, a nap mint nap más és más formában megjelenő, megváltozhatatlan, úgymond szükségszerű igazságaiban kell már hinni Isten helyett. Viszont e tudományoknak a műveléséhez pénz kell, nem is kevés, ezért ezek a tudományok manipulált tudományok, elveszítették a szabadságukat'és a függetlenségüket, ezeket valakinek támogatnia kell, pénzzel, ami gazdasá-
