Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)

2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Bolberitz Pál: Keresztény örökségünk

KERESZTÉNY ÖRÖKSÉGÜNK

71

módon megromlik, elferdül, azt ki kell igazítani, meg kell javítani.

És itt jutunk el az ötödik értékhez, a megváltás, a felszabadítás és a szabadság gondolatához. A kereszténységnek teremtéstanából indul ki egy központi gondolata, s ez a megváltástan. A kereszténység szotériológiai vallás, vagyis megváltás-vallás. Az a tanítása, hogy az ember bűnbe esett, és ez a bűnbeesés minden eltorzult, szabad akarati tettel hozzáteszi tégláját a bűn hamis építményéhez. Továbbá az ember nem tudja önmagát megváltani, hiszen a bűn lényege az Istennel való rendezett kapcsolat megromlása, következésképp az Istennel kell a kapcsolatot rendezni. Ám mivel az ember képtelen ezt egyoldalúan megoldani, szüksége van valakire, aki az Isten küldötte, aki rendelkezik azzal az erővel és szabadsággal, hogy Isten oldaláról is hatékonnyá tegye ezt a kiengesztelődést, továbbá az ember oldaláról is, hiszen valóságos Isten és valóságos ember. Ez a Názáreti Jézus, aki bűneinkért halált szenvedett - ahogy Szent Pál apostol mondja - és megigazulásunkra feltámadt halottaiból. „A szabadságra Krisztus vezetett el minket” - vallja Szent Pál apostol - csak ne éljünk vissza a szabadsággal - folytatja - a test javára. A testen itt általában az emberi önzést értjük, mert ha a szabadságot arra használjuk fel, hogy kizárólag önmagunkat érvényesítjük minden más értékkel szemben, akkor épp szabadságunkat veszítjük el. Nem szabadulunk meg a bűntől, nem jutunk el a felszabadulás, a megváltottság, az üdvösség állapotába, vagyis nem rendeződik a helyzetünk a mennyei Atyával. A bűnbeesés a kereszténység tanításában, a bűntől való szabadulásnak a ténye. További lehetősége is alapvető keresztény tanítás. Ez a szabadulás a keresztség által történhet, és a kereszt- ségből kiindulva, főleg a bűnbánat szentségén, de a többi szentségen keresztül is, mint az isteni élet-közlésnek kegyelem for-