Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Bolberitz Pál: Keresztény örökségünk
KERESZTÉNY ÖRÖKSÉGÜNK 69 labbi civilizációkban éltek, és ez nem más, mint a teremtő Isten, és a teremtett uilág elválasztásának a gondolata. Tehát a világ nem isteni ragyogásban jelenik meg előttünk, a világ teremtmény, és egyedül az Ószövetség teremtő Istene - aki az Újszövetség teremtő Istene is - az, aki isteni fenségben ragyog fel előttünk. Abból, hogy a világ nem Isten, egy nagyon fontos dolog következik. A Teremtés könyve ezt így fogalmazza meg: „Hajtsátok uralmatok alá a földet.”1 De azt is írja a Teremtés könyve, hogy műveljétek a paradicsomkertet.1 2 Vagyis az egyik oldalon az ember kap az Istentől egy relatív önállóságot, hogy legyen a Teremtő munkatársa, ezt a világot alakítsa, formálja, de ennek van egy negatív normája és határa: csak a teremtő Isten tervei szerint formálhatja ezt a világot. Az, hogy művelje ezt a paradicsomkertet - és itt nyilván nem a zöldségről van szó, hanem arról a fajta eszményiesített oázis-helyzetről, mely az Istennel való rendezett viszonynak objektivált kifejezése - azt jelenti, hogy az embernek ezt a világot úgy kell alakítani, hogy nem csak meghódítja, hanem meg is őrzi, kihozza belőle az elrejtett értéket. Itt is van természetesen egy negatív norma, ez pedig nem más, mint hogy a kultúra kreativitása potenciálisan a végtelen felé irányul, de aktuálisan mégis csak megvannak a határai, a határa pedig nem más, mint maga az igaz, a szép és a jó, mint transzcendentális érték. A harmadik érték az ember méltósága. Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette meg az embert, s ez az isten- képiség, amely az ember szellemi lelkében, továbbá annak a 1 „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön." (Tér 1,28). 2 „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg.” (Tér 2,15).
