Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Pfeiffer, Heinrich - Füzes Ádám (ford.): Krisztus teológiai ábrázolásának alapvető pontjai
KRISZTUS TEOLÓGIAI ÁBRÁZOLÁSA... 51 le. Most pedig szembekerülünk a posteriori Krisztus képmásának kettős prototípusával. De ez az utolsó körülmény, vagyis az, hogy kettő, sőt három prototípusról beszélünk, amelyek végül is egyek, mindez csak egy csodával magyarázható. Ez a három prototípus a torinói lepel, a manoppellói kendő és a kettő egymásra helyezése. Három tehát, és mindazonáltal egy, és ez az egy és három létező konkrétan és láthatóan felfogható két átlátszó anyagra készült fénykép segítségével. Az, amivel itt megpróbálkozhatunk, az nem más, mint egy párhuzam, a Szentháromság teológiájának a párhuzama, amelyet ezen a földön az ember nem tud konkrétan megfigyelve felfogni, csak az elvonatkoztatott és spekulatív értelemmel: Atya, Fiú és Szentlélek, különbözőek és mégis egyek. Áttekintés Krisztus képmása a művészetben Krisztus teológiai képmása, annak érdekében, hogy meg lehessen alkotni a kettős modellt, konkrétat, istenit. Ez bizonyosan feltételezi a hitet a megtestesülésben és Jézus Krisztus test szerinti feltámadásában. Krisztus valódi képmásáról beszélni egyet jelent a teológia művelésével. Ebből a nézőpontból kiindulva a művészettörténészeknek és a teológusoknak le kell küzdeniük végre szokásos félelmüket a Krisztus képmást hordozó ereklyéktől, és újra kell értelmezni ezeket tudományuk területén. így aztán mindkét tudományág - és pont ezt szeretném - ismét párbeszédbe kezdhet egymással. Végül az ilyen párbeszéd meghaladhatná a korlátoltságot és a csupán felületesen pontos leírásokat számos mai tudományágban, amelyek mindig veszélyesen végleges következtetéseket
