Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Casel, Odo - Dobszay László (ford.): A liturgikus ünneplésről

A LITURGIKUS ÜNNEPLÉSRŐL

25

A liturgia játékos jellegének hangsúlyozása nem a liturgia komolyságának lebecsülését jelenti, hanem éppen mélyebb és komolyabb értelmét mutatja meg. Mert ha a játék, a szimbolikus cselekmény eltűnne a liturgiából, vele együtt tűnne el az isteni élet gazdagsága, melyet a szimbólumok, a működő jelek kinyilvánítanak és tartalmaznak. Ezért imádkozik az Egyház így: „Uram, valósítsák meg a te misztériumaid bennünk azt, amit (képszerűen) tartalmaznak, hogy amit most külső képek alakjában megcselekszünk (specie gerimus), azt valóságosan is elnyerjük” (postcommunio a szeptemberi kántorböjt szombatján). Vagy másutt: „Uram, ajándékozzon meg minket Keresztelő Szent János ünnepe azzal, hogy a befogadott misztériumokat képszerű ábrázolatukban (significata) tisztelettel kezeljük, és ami (bennük) még nagyobb, annak miben- nünk megvalósulásán örvendezzünk” (in nobis potius edita gaudeamus; postcommunio Keresztelő Szent János fővételének ünnepén). A kegyelmi hatékonyság tehát a misztériumos játéknál nagyobb dolog, de ahhoz hozzá van kapcsolva mindaddig, míg majd le nem hull minden fátyol az isteniről. A misztérium belső magja azonban majd akkor is megmarad.

Emiatt a keresztény ünneplés legbelső lényegéből fakad, hogy az Egyház ünnepének csúcspontja a miseáldozat. A miseáldozat ugyanis a legnagyobb és legátfogóbb krisztusi misztérium, melyben a kereszténység tulajdonképpeni lényege, Krisztus megváltó tette misztérium-szérűén jelenvalóvá lesz. A szimbólumokban történő ünneplés által azonban maga az Egyház, az Ecclesia hozzá tud kapcsolódni az Úr egykori, egymagában végbevitt tetté-