Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Schilson, Arno - Török József (ford.): A liturgia a misztériumok hatékonyságának és jelenlétének a helye
A LITURGIA A MISZTÉRIUMOK... 11 amelyekre Casel utalt. Ez a tágas gondolkodás lehetővé tette számára, hogy a szentségek teológiájának szűkös gettójából, ami a Trienti Zsinat döntéseit körbe nőtte, véglegesen kiszabaduljon; mivel ez a fajta teológiai gondolkodásmód csak a kegyelem hatékonyságát és a szentségek rituális kivitelezésének pontosságát tárgyalta. Ezzel ellentétben, Casel kifejtette azt az eszmét, ami szerint a liturgia drámai, szakrális cselekmény, aminek valamennyi jelenlévő részese.9 A hívek és a liturgia végzői valamennyien Isten drámájának - ami a kultuszban megvalósul - részesei, szereplői, mi több, Isten „partnerei, játszótársai” (Mitspieler Gottes), másként mondva együtt-cselekvői. Tehát a liturgiában nincs helye sem a passzív és csendes jelenlétnek, sem a misztikus elragadtatásnak. A keresztény liturgia misztériumos jellege magában foglalja azt, amit a II. Vatikáni Zsinat participatio actuosa névvel illet és minden hívő arra kapott meghívást, hogy ebben részt vegyen. Ebben mindenkinek, itt és most Krisztus személyében kell tevékenykednie (agere in persona Christi). (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Casel az egyházi rend szentségét semmibe véve, a papokat és a híveket azonos módon tartotta volna Krisztus reprezentánsainak! A fordító megjegyzése.) Krisztus üdvözítő művének a meghosszabbításáról, vagy méginkább az abban való részvételről van szó: a halálból az életre támadás misztériuma ez, amelyet a liturgiát végzők jelenlévő valóságként megimádkoznak. A szentségek szimbólumai mögött azok hatékony valósága Krisztust és az Őbenne minket üdvözítő Istent aktualizálja; 9 Odo Casel, „Die Messe als heilige Mysterienhandlung”, Münster, 1926, p. 29-52 p. 87-109.
