Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Morales, Xavier - Török József (ford.): Még egyszer a misztériumról
MÉG EGYSZER A MISZTÉRIUMRÓL 55 Isten misztériumai A világban számtalan dolgot misztériumnak nevezünk. Akár Loch Ness, akár A sárga szoba c. regény misztériumáról van szó, ezzel rendszerint valami „okkult” jelenséget jelzünk, ami - lévén irracionális - az ész birodalmán kívülre esik. Vagy visszafogottabban közelítve meg a misztérium szó jelentését, szubtilis az, ami átlagésszel nem fogható föl, egyedül a detektívek legkiválóbbjának az elméje képes kifürkészni a titkot. Az igazságtól tehát - ami megközelíthetetlen fényesség misztériumába burkolózottnak tűnik előttünk - azt várjuk, hogy föltárulkozzon, megnyilatkozzon. Mi többet lehetne mondani a misztériumok leg- megközelíthetetlenebbjérol? Csak a próféta szavait ismételhetjük: „Valóban, te rejtőző Isten vagy!” (íz 45,15). A végső időkig nem ismertük Isten arcát, benső szándékai számunkra érthetetlenek voltak, belső élete előttünk ismeretlen. Isten az örökkévalóság óta készült önmaga misztériumát fölfedni „fölségének dicsőségére” (Ef 1,14), azonban az önmaga által kinyilatkoztatott Isten misztérium marad. Nem úgy, mint a mi emberi misztériumaink, hanem mert önmaga teljessége, amit ő kinyilatkoztat, a legteljesebb mértékben igazság, amelyet az emberi szellem nem foghat föl teljesen. Amikor Isten elkezdte önmagát kinyilatkoztatni az ember számára, a misztériumnak megváltozott az értelme: ő nem az, aki fátyol mögé rejtőzik, hanem az, aki túl sokat tárt föl önmagából ahhoz, hogy egyszerre föl lehessen fogni. A kinyilatkoztatott Isten misztériumáról azt lehet mondani, hogy minél jobban megismeri az ember, annál több fölfedezni való marad.
