Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Cazzago, Aldino - Török József (ford.): A csend a liturgiában
44 Aldino CAZZAGO kább válik fokozottabb mértékben Egyházzá, minél inkább megtelik kegyelemmel és üdvösséggel. A Szentírás és az egyházatyák gyakran határozzák meg az Egyházat mint a „vőlegény” Krisztus jegyesét.26 27 A liturgia ekkor az a pillanat (moment) - J. Corbon kifejezésével élve amelyben szavak, gesztusok és a csend által megvalósul az üdvözítő találkozás, vagyis a szeretet, a vőlegény (Krisztus) és a jegyes (az Egyház) között. A liturgia - írta Cronstadti Iván - Isten emberek iránti szeretetének véget nem érő, ismétlődő ünneplése az egész világ és minden egyes ember üdvösségéért; a Bárány menyegzőjének és a Fiú nászának reprezentálása; és ebben az ünneplésben, vagyis a szent liturgiában minden egyes hívő lélek Isten Fiának jegyese; és a Szentlélek az, aki a hívő lélek-jegyest Krisztushoz vezeti.27 Ebben a menyegzői találkozásban a csend éppen úgy szükséges, mint a szó. Megtanulni a csendet Mindenki könnyen megtapasztalhatja, mennyire nehéz manapság a csend terét és idejét megőrizni. A televízió, a rádió, a számítógép az élet minden területét - otthon, munkahely, közlekedés - uralja a nap 24 órájában. A televízió órákig nyitva marad anélkül, hogy valaki is nézné. Hangja elűzi a csendet, ami félelmet kelt. Föltételezni, hogy ebben a helyzetben a csendet némi odafigyeléssel 26 Lásd Lumen Gentium, 6-7, 65; Sacrosanctum Concilium, 7, 47, 102; Katolikus Egyház Katekizmusa, 796. 27 Ivan de Cronstadt, La mia vita in Cristo, op. cit., p. 156. A szentéletű orosz papot 1990-ben kanonizálták. E szavai alapján nem szabad őt naivnak gondolni, mert nagyon jól tudta, hogy sok hívő nem jár templomba, és akik ott vannak, azok is gyakran szórakozottak.
