Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Štrukelj, Anton - Papp Tibor (ford.): Az ikonok szellemi szépsége

26

Anton STRUKELJ

Az ikon nem egy akármilyen kép, hanem a szellemi világ reális jelenléte. A szemlélő szemei elé egy isteni valóságot állít; mennyei atmoszférát teremt. Ez a nagyon mély oka annak, hogy az ortodox meggyőződés szerint az ikon soha sem pusztán művészeti, hanem mindig kultikus tárgy; egy ikont soha sem állítunk ki egy galériában - ez profa- nizálás lenne-, hanem beviszik egy szent helyre, így a hívők tisztelhetik és imádkozhatnak előtte. „A liturgikus jelenlét-teológia, mely a szentelési szertartásban megerősítést nyer, az ikont egyértelműen megkülönbözteti a pusztán vallásos témájú festménytől és a kettőt világosan elválasztja egymástól.”17

Az ikonnak teofán karaktere van; nem érzelmet kelt, hanem misztikus érzéket a mysterium tremendum iránt. Az ikon helyet ad egy teofániának (istenjelenésnek); az a szemlélő, aki csak gyönyörűséges látványt keres, nem jó helyen jár; a lenyűgöző kinyilatkoztatástól megérintve, az ember elmerül az imádás és az imádság tengerébe.

Az ikonnak szentségi karaktere is van. „Mondjuk ki a lényegeset: A keleti egyházban az ikon egyike a hét szen- telménynek, pontosabban a személyes jelenlétnek.”18 A 860-as zsinat a reális jelenlétet ugyanebben az értelemben fogadja el: „Amit az evangélium szavakkal közöl velünk, azt az ikon a színekkel hirdeti és jelenvalóvá teszi számunkra”.19 A képek keresztény nyelvezete az evangélium örömhírét a képeken keresztül adja vissza, amit a Szentírás a szavak segítségével tesz meg.

17 P. Evdokimov, i.m., 155.

18 P. Evdokimov, i.m., 154.

19 Mansi XVI., 400., Studita Theodor ezt mondja: „Ami az egyik oldalon tinta és papír segítségévei kerül bemutatásra, azt az ikon más oldalról mutatja be, a más színeknek és anyagoknak köszönhetően” (Antirrhetikoi, 1,10, in: PG 99, 339D.