Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Gál Ferenc: Húsvét misztériuma
HÚSVÉT MISZTÉRIUMA 35 Mindenesetre a feltámadás tökéletesítette bennük a hitet, amely már előbb kezdett kialakulni. A húsvéti események hatása alatt kénytelenek újra átgondolni emlékeiket, s úgy érzik, hogy azoknak az összevetése a mostani élményekkel tiszta látást ad. Feltámadás nélkül a földi működés csak egyre halványuló emlék maradt volna. Most azonban, amikor a keresztrefeszített és feltámadt Krisztusban felismerik az igazi Messiást, az Isten Fiát, tudják, hogy előbbi reményük teljesült, sőt a teljesülés túlszárnyalta várakozásukat. Miután így megértik mesterük igazi kilétét, bátran használják azokat a címeket, amelyet az Ószövetség alapján is megadhattak neki: Emberfia, Úr, Messiás, Isten Fia. Ezért tulajdonképpen nem is fontos annak eldöntése, hogy maga Jézus használta-e ezeket a címeket, vagy csak az ősegyház fejezte ki velük a felismert valóságot. Teljes keresztény hit tehát csak abból a visszaemlékezésből keletkezhetett, amelyre az apostoloknak húsvét után módjuk volt. Jézus nyilvános működése idején nem a címek voltak fontosak, hanem a magatartás, amellyel tanított és tevékenykedett. Magát a törvény igazi értelmezőjének, a szombat urának mutatja. Fölötte áll a vallási csoportoknak: a farizeusokkal, szadducenusokkal és zelóták- kal szemben Isten egyetemes, szellemi országát képviseli. Ő a bűnösök pártfogója, a lelki betegek orvosa. Meghirdeti a bűnök bocsánatát, az Istennel fennálló gyermeki kapcsolatot. Az evangéliumokban több helyen olvassuk, hogy az apostolok akkor még egyes kijelentéseit vagy tetteit nem értették. Most rájönnek arra, hogy nem is érthették,
