Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - Emlékezés és megbékélés - Vocke, Harald - Papp Tibor (ford.): Négy pápa és Palesztina

NÉGY PÁPA ÉS PALESZTINA

31

megkönnyítette volna az arab hadseregeknek Izrael legyőzését. A menekültek ezzel az Izrael arab szomszédai által vezetett, a zsidó államot támadó háború áldozatai lettek, ugyanakkor az is közrejátszott, hogy az izraeli haderőt még ma is nehezen elképzelhető módon tévesen alábecsülték. A francia Eszak-Afrika még az első arab-izraeli háború után is Francia- ország gyarmatosító hatalma alatt állt. Egyiptom, Irak, Szíria és Libanon viszont a múlt század ötvenes éveinek kezdetén már független és gazdaságilag virágzó állam volt.

Az író az 1952/53-as években Egyiptomban élt és csodálat töltötte el az ország akkori gazdagsága miatt, ami az egyiptomi gyapjú Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba való exportálásának következménye volt. Iraknak hasonlóan nagy bevétele volt a kőolajexportból. Szíriát és Libanont összehasonlítva a későbbi fejlődéssel akkor még éppenséggel jómódúnak lehetett mondani. Az arabok vezetői az iszonyúan csalódott arab tömegektől való félelmükben mégsem merték vereségük után Izraellel megkötni a békét, vagy legalább elismerni a gyűlölt zsidó állam egzisztenciáját. Ugyanígy nem voltak erre hajlandóak Izrael ellenségei az 1956-os és 1967-es háborúk után. A hetvenes évekig Libanonban az iskolai atlaszokban nem lehetett Izrael államot találni a térképeken. Csak „Palesztina” volt jelölve az egykori brit mandátumterület helyén, és ez még ma is így van a legtöbb arab országban.

Csak csodálkozással, sőt talán ijedtséggel ismeri fel az ember visszatekintve az elmúlt fél évszázadra, hogy az arab államok, sőt az egész emberiség milyen sokáig semmibe vette az emberség és a józan ész legegyszerűbb törvényeit, amennyiben az egykori mandátumterület, Palesztina arab menekültjeiről volt szó. Már régen el kellett volna őket engedni a tá-