Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Maxence, Philippe - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Újra megtalálni a liturgia lelkét

14

J.R.: Nagyon fontos annak megértése, hogy a pápa nem valamiféle abszolút hatalmú uralkodó, aki önkényesen eljárhat. A pápa szolga. Ez az ősi dm nem puszta szépenszólás, hanem egy lehetőség a többi között: igaz valóságot juttat kifejezésre. A pápa szolga és az engedelmesség szavatolója. O szavatolja a hit igazságait, azokat jelenlévőkké teszi, maga is abból az eszméből táplálkozván, hogy neki sincs joga megszokott körülmények között megváltoztatni a liturgiát. Föladata, szerepe a liturgia hitelességének szavatolása.

P.M.: Könyvében nem érint minden gyakorlati kérdést, a koncelebrációk megszaporodásáról mégis szól. Miért?

J.R.: E téren nem minden tökéletes. Úgy vélem, hogy a koncelebrációk kétezer koncelebránssal nem felelnek meg a liturgia alapképletének. Igaz, hogy minden celebrációnak végtelen az értéke. Másrészt fontos, hogy az Eucharisztiában egybegyűljön egy közösség. Mivel ez a helyzet, itt és egy interjú keretében nem mernék e téren általános szabályt megfogalmazni.

P.M.: Bíboros Úr, úgy véli, hogy a Sacrosanctum Concilium kezdetű zsinati dekrétumot ma helyesen alkalmazzák?

J.R.: Még komoly erőfeszítéseket kell tenni, mert olyan zsinati szövegről van szó, amely utat nyit számos lehetőség, konkrét alkalmazás felé. VI. Pál pápa liturgikus reformja, amit a zsinat után megvalósítottak, egy volt a Sacrosanctum Concilium dekrétum lehetséges alkalmazásai közül, de nem az egyetlen. A liturgiáról szóló zsinati szöveg nem korlátozódik erre az egy reformra. Ha valaki néhány bírálatot is megfogalmaz e reform irányában, nem bírálja szükségszerűen azt, amit a zsinat tett; hanem csak a zsinati szöveg alkalmazásának bizonyos egyoldalúságaira mutat rá. A liturgikus szakemberek, mint a reform őrei a zsinat nevében, paradox módon habozás nélkül a reform