Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Maxence, Philippe - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Újra megtalálni a liturgia lelkét

12

szaporítását, ami úgysem jár azok elmélyültebb megértésével. A négy kánon, a négy eucharisztikus imádság elegendő. Gyakorlatilag a papok a kánonokat mondhatnák csendben, s hangjukat csak egy-egy rész kezdetén emelnék föl. Ekkor a hívek tudnák, mit imádkozik a pap, vagyis hol tart a kánonban, például az élőkről vagy a holtakról szóló megemlékezésnél. A hívek ily módon társulhatnának a pap szavaihoz. Az eucharisztikus imádságok sokasítását illetően nincs helye a kreativitásnak, viszont helye van abban az értelemben, hogy a pap az Egyház hordozója, és a kánon egyes állomásait megérteti a hívekkel. Mindenki számára létrejön a lehetőség, hogy csendes imádságban személyessé tegye a kánont.

P.M.: Milyen lépéseket kellene tenni, hogy konkréten segítsük a híveket és a papokat a liturgia igazi lelkének, szellemének újra megtalálásában?

J.R.: Különböző szintű döntések és intézkedések lennének szükségesek. A Szentszéknek is ki kellene belőle vennie a maga részét az iránymutatással. Egyébként ez folyamatban van. Az Istentiszteleti Kongregáció most tett közzé egy dokumentumot a liturgikus szövegek fordításáról. Másrészt a püspökökre nagy feladat hárul. Nekik kell formálni híveiket és papjaikat. A laikusok társulatai, a maguk szabadságában és közös felelősségtudatában jelentős segítséget nyújthatnak a liturgia jobb megértésében. Ennek, újra mondom, különböző szinteken kell történnie. A Szentszéké az első, és az egyetemes felelősség. De konkrét felelősségek léteznek, amelyekkel élve törekedni kell - nem új dolgok kitalálására, vagy a kreativitás kiteljesítésére, hanem - , hogy bekapcsolódjunk az Egyház liturgiájának hatalmas valóságába, és ezt mind elmélyültebben tegyük.