Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Hilaire, Yves-Marie - Török József (ford.): Két boldog pápa, IX. Piusz és XXIII. János

62

Yves-Marie Hilaire

pök eltávolítását követelte, s az állam jogalapot nélkülöző igénye politikai döntésen nyugodott. Roncalli nuncius erre a krízis- helyzetre megtalálta a mindkét oldalt kielégítő megoldást. Végiglátogatta Franciaországot ez a kedves, beszédes, mosolygó idős pap, miközben a hívek tömegei mellett a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből szerzett magának barátokat. Népszerűsége természetesen nem tetszett azoknak, akik a francia egyház vezéregyéniségeinek tartották magukat.10

Amikor Roncalli 1953-ban elhagyta a párizsi nunciatúrát, nem valamely római hivatal várt rá - amit legalább némileg ismert volna - , hanem Velence pátriárkája lett és azt remélte, hogy ebben a neki való lelkipásztori munkakörben fejezi be egyházi pályafutását.

XXIII. János, az atipikus pápa

Az 1958-as konklávén valójában kevés igazi papabilis volt jelen. A választók a 11. szavazásnál döntöttek mellette és Angelo Roncalli magas életkora (77 év) „átmeneti” pápaságot sugallt. Ha ez a választási szempont nem is lepte meg a szakértőket, a megválasztott személyisége annál inkább. O maga megrendült, nyugtalan volt, eleinte rosszul aludt, egészen addig, amíg tudatosult benne, hogy az Egyházat nem ő, hanem a Szentlélek irányítja. Ettől kezdve fontos elhatározások születtek sorjában. XXIII. János „birtokba” vette a Lateráni-bazilikát, a „székes”-egyházat, Róma püspökének kötelességeit fölelevenítette, személyesen látogatott el plébániákra, börtönökbe, kórházakba, egyházmegyei zsinatot hívott össze 1960-ban. Nem szigetelődött el környezetétől az étkezések alatt, változtatott a kormányzási stíluson, felélesztette a Kúria különböző

10 Giuseppe Alberigo (dir), Jean XXIII devant l’Histoire, Paris, Le Seuil, 1989. L’ar- ticle d’Etienne Fouilloux „Extraordinaire ambassadeur?” se fait l’écho de plusieurs de ces critiques.