Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Hilaire, Yves-Marie - Török József (ford.): Két boldog pápa, IX. Piusz és XXIII. János

58

Yves-Marie Hilaire

40. A Katolikus Egyház tanítása az emberi társadalom javának és előnyeinek ellenére van.

62. Ki kell hirdetni és meg kell tartani azt az elvet, amelyet a „be-nem-avatkozás” elvének neveznek.

A 39. elítélt téveds - „A köztársaság jogállásra, mint ami az összes jogok eredete és forrása, olyan hatalmas, hogy semmilyen keretek nem határolják” - pedig prófétai jellegű kijelentés marad, mert az 1864-es liberális állam mögött ott rejtezik a XX. századi totalitárius állam, vagy a 2000. év halál-kultúrájának törvényhozó állama.

Vatikán önkéntes foglya

A kisszámú pápai hadsereg - s benne a híres-neves önkéntes zuávok - bátorsága ellenére Rómát elfoglalta az olasz hadsereg 1870. szeptember 20-án, amikor a francia-porosz háború kitörése miatt kivont hadtestek onnan távoztak. IX. Piusz, a „a vereség pápája” (VI. Pál szavai szerint) önkéntes foglya lett a Vatikánnak és az olasz kormánnyal minden tárgyalást megtagadott. A katolikus világban népszerűbb volt, mint valaha, mert a hívő tömegek megrendültén szemlélték a háborúskodások közepette tanúsított bátorságát. Az antiklerikális liberálisok ugyanakkor tovább folytatták ellene hadjáratukat a modern sajtó segítségével.

II. János Pál pápa erre emlékeztetett a boldoggá avatáskor mondott beszédében: „Hosszú pápasága nehézségekkel volt telítve, melyeket küldetésében megszenvedte. A hívek nagyon szerették, mások rágalmazták, gyűlölték.” Az ilyen típusú beszédekben idegen módon pontosította II. János Pál a gondolatait: „Az életszentség a történelmi keretek között valósul meg. Az Egyház, amikor egyik gyermekét boldoggá avatja, nem azon történelmi állásfoglalások valamelyikét ünnepli, amelyet az érintett személy