Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Hilaire, Yves-Marie - Török József (ford.): Két boldog pápa, IX. Piusz és XXIII. János

KÉT BOLDOG PÁPA, IX. PIUSZ ÉS XXIII. JÁNOS

55

ban pedig a konklávé a pápai trónra emelte. Noha elismerte a pápai állam bizonyos reformjainak szükségességét, elődje, XVI. Gergely pápa rendíthetetlen liberális-ellenességével sem szakított.

Az új pápa alattvalói rokonszenvét azonnal megnyerte az eléggé széles körű amnesztia elrendelésével; államtitkárként pedig maga mellé vette a liberális hírében álló Gizzi bíborost. Két éven át, hatalmas népszerűségtől övezve hosszan tétovázott a pápai állam elkerülhetetlen reformjait számba véve, majd 1848. március 14-én kibocsátotta az új alkotmányt. Közben az Itália függetlenségéért Ausztria ellen vívott harc mellett nem volt hajlandó elkötelezni a pápaságot 1848. április 29-én, hiszen az osztrákok is lelki gyermekei. Népszerűsége ekkor hirtelen alábbhagyott az olasz hazafiak körében: „a liberális pápa mítoszát követte az áruló pápa legendája” (G. Martina). A különböző pártok között hánykolódva, IX. Piusz miniszterelnöki posztra emelte a mérsékelten liberális, ugyanakkor balszerencsés Pelegrino Rossi grófot. Forradalmi láz kerítette hatalmába Rómát és 1848. november 15-én meggyilkolták Rossit. A pápa ennek hatására a Nápolyi Királyság területén fekvő Gaétába menekült.

Az idegen bajonettek védelmében

A reakciós Bourbon-család által uralt déli királyságban tartózkodó pápára egyre nagyobb hatással volt Giacomo Antonelli bíboros, aki tekintélyelvi - ugyanakkor jövő-kép nélküli - politikát sugallt, aki vitathatatlanul reális politikai érzékkel rendelkezett. Antonelli helyettes-államtitkárként működött 1848 decemberétől, majd 1852-től haláláig (1876) betöltötte az államtitkári posztot. Antonelli Gaétából, a pápa számkivetési helyéről szakított a római köztársaságpártiakkal és kérte a nagyhatalmak beavatkozását. A francia csapatok 1849. július 3-án megszállták Rómát és