Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Hilaire, Yves-Marie - Török József (ford.): Két boldog pápa, IX. Piusz és XXIII. János

KÉT BOLDOG PÁPA, IX. PIUSZ ÉS XXIII. JÁNOS

53

vilizációt; a másik oldalon pedig a jóságos főpap, aki az Egyház nyitását szorgalmazta a modern világ felé. A politikai magyarázat sem hiányzott azoknál, akik IX. Piusz boldoggá avatásában a Kúria legkonzervatívabb köreivel folytatott egyezkedést láttak. A történészek visszafogottabbaknak bizonyultak: ha IX. Piusz boldoggá avatása nem is lelkesítette őket, és ha legtöbben nem is kívánták, hogy e boldoggá avatás megtörténjen, jól emlékeztek Francois Fürét fejtegetéseire arról a forradalomról (1770-1880), amely IX. Piusz egész életét végigkísérte. Ezen túlmenően a történészek nem osztották szakmabeli elődjeik forradalmi lelkesedését, sem ellenforradalmi gyűlölködéseiket. Egészen egyszerűen érteni akartak, és ez vezette el őket a sokáig rossz hírbe kevert XIX. század embereinek újraértékeléséhez és ahhoz, hogy a médiát magával ragadó XX. századi személyiségeket is némi körültekintéssel vegyék szemügyre.

Két nagyon különböző pápa

Émile Poulat megkísérelte kicsinyíteni azt, ami őket egymással szembefordítja: „XXIII. János és IX. Piusz között kétséget kizáróan kisebb a kulturális különbség és nagyobb a lelki rokonság, mint azt hinnénk. Ők ketten az egyedüli pápák, akikről számtalan megható vagy mulatságos fioretti keletkezett.”2 Ugyancsak ők ketten azok a kiváltságos kortárs pápáik, akiknek elhunyta után rögtön szóba került boldoggá avatásuk: jóságuk, egyszerűségük, népszerűségük miatt. IX. Piusz érdekében kérvények köröztek a papság és a hívek körében, XXIII. Jánost számos zsinati atya közfelkiáltással szerette volna kanonizálni.

2 La Croix, 31-8-2000