Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Espezel, Alberto - Csizmár Oszkár (ford.): Megtestesülés, Feltámadás, Eucharisztia

Alberto ESPEZEL

Megtestesülés, Feltámadás, Eucharisztia

Caro salutis est cardo.

(A test az üdvösség sarokpontja.)

Tertullianus

Azon a megdöbbentő úton, amelyre gyakran visszatérünk, Szent Athanásziosz irigylésre méltó lapidáris világossággal fogalmazza meg számunkra, a poszt-modernek, a modernek és dialektikusok számára a következőket: Az Ige o/y módon egyesült az emberi testtel, hogy képes legyen meghalni, és magát mindenkiért föláldozni1. Megismételve ezt az eszmét és engedve Alexandriai Szent Kürillosz ihletésének, hozzáfűzhetjük: Jézus azért született, hogy halálával és föltámadásával végérvényesen megnyissa számunka az Atyához vezető utat, megadva e célból az O Szentleikét, azt a Lelket, aki önmaga föláldozásában és küldetésében a Húsvéti Misztérium igazi következménye, hatása és eredménye, akit, mint Föltámadott ajándékoz Egyházának.

Valójában Jézus egész élete a Keresztre, a Föltámadásra, és a Fiú Lelkének odaajándékozására irányul a Föltámadásban. Ám Jézus életének ez a csúcspontja egy valóságos emberi élettel kezdődik, amelyet a csecsemőkor lassú fejlődésében, a felAlexandriai Szent Athanásziosz (Atanáz), De Incarnatione, 20.

1