Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Ruspi, Walther - Mohos Gábor (ford.): A kilencedik és a tizedik parancs
32 Walther Ruspt hogy türelemmel viseljük a szegénységet, amikor Isten ezt az állapotot szánja nekünk. A szakértők véleményezése során, amely megelőzte a publikálást, beterjesztettek néhány észrevételt, amelyek változtatásokat kértek, különösen a parancsok megfogalmazásával kapcsolatosan. A szakértők részéről voltak általános jellegű és konkrét észrevételek. Ferrari bíboros kijelentette: „Mindegyiknek van negatív és pozitív része: alkalmasnak látszik, hogy a két részt egymáshoz képest egy állandó rend szerint tárgyalják. Ebben a szövegben viszont egyik parancsnál előbb következik a pozitív rész, majd a negatív; egy másiknál előbb a negatív, azután a pozitív. Talán egy egységes módszer alkalmasabb lenne.” Bonomelli püspök viszont radikálisabb volt: „A Tízparancsolat, ahogyan azt nálunk elmondjuk, csaknem teljesen ószövetségi törvény. Majdnem az egész tiltó jellegű: Isten nevét hiába (hiába!) ne vedd, ne ölj, ne paráználkodj (paráználkodni! gyerekeknek!), mások házastársát ne kívánd stb. Csaknem az egész negatív, miközben Krisztus praeceptum nouum-jára hivatkozik, amely plenitudo legis stb.” Általában bírálják a parancsok didaktikai és stílusbeli nehézségét, és kérik, hogy az legyen könnyebb. Azonban a legvitatottabb kérések az ötödik, a hatodik és a kilencedik parancsra vonatkoztak. A hatodik és a kilencedik parancsot a szöveg együtt tárgyalta. Egyesek szerint túl hosszan, mások szerint túl röviden. Az előbbiek ezért javasolták, hogy ne változtassák meg a Tízparancs hagyományos formáját, a két kérdést egyesítsék, a szüzesség helyett használják a tisztaság szót, mert kevésbé erős, de elég világos. Az utóbbiak viszont további magyarázatokat javasoltak, amelyek érintenék a rossz vágyakat és olvasmányokat, a szabad akaratot és a parancsok megtartásához segítő eszközöket.
