Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Ruspi, Walther - Mohos Gábor (ford.): A kilencedik és a tizedik parancs
A KILENCEDIK ÉS A TIZEDIK PARANCS 21 A Kivonulás könyvének (Kiv) szövege a Sinai hegyen történt isteni kinyilatkoztatás elohista elbeszélésének a része (19-24. fejezetek), amely a VIII. századból származik. A Második törvénykönyv (MTorv) tízparancsolata a deuteronómiumi törvény része, amely a könyv 5-26. fejezeteit foglalja magába, és a VE. századból származik. A Tízparancsolat szövege, amely közös a Kivonulás könyvében és a Második törvénykönyvben, formai szempontból nem mutat egységes képet. Amíg az első két parancsolat (más istenek imádásának és az istenségről való szoborkészítésnek a tilalma) egyes szám első személyben, mint Isten szavai jelennek meg, az összes többi voltaképpen csak prófétai szó, mely Isten akaratát hirdeti, és harmadik személyben jelenik meg. Továbbá csak két parancs (a szombati pihenő és a szülőknek adandó tisztelet) fejeződik ki pozitív módon: a többi negatív formában tűnik fel, vagyis tilalomként. Végül néhány parancs rövid, összegző formában fogalmazódik meg (pl. „Ne ölj”, „Ne törj házasságot”, „Ne lopj”), mialatt mások megszövegezése részletezőbb, tele megokolásokkal (pl. a szombati pihenő parancsa és az utolsó, a felebarát háza, felesége, szolgája, szolgálója, ökre, szamara iránti „vágy” tilalma). A két szöveg összevetésével könnyen észrevehetők különbségek, néhány nagyon jelentős, más pedig kevésbé. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, az egyik legszembeötlőbbet, amikor is az utolsó parancsnál a Második törvénykönyv változata a felebarát feleségét a háza elé helyezi, mint az „érzéki vágy” tárgyát, miközben a Kivonulás könyve a feleséget a felebaráthoz tartozó dolgok között sorolja fel. „Az utolsó parancs módosult, pontosabb lett és bővült. Eredetileg a tilalom a felebarát háza iránti „vágyakozás” körül forgott. A héberben használt ige (hamad) nemcsak egy belső vágyat fejez ki, hanem tényleges külső eltulajdonítási kísérletről szól. Belső akaratról van tehát szó, amely külső tettben jut kifejezésre. A felebarát házán mindazt értették, ami a felebaráthoz tartozott. Ezért a későbbi pontosítások, amelyek a szolgára,