Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Chaignon, Francis de - Pigler Mónika (ford.): Egyház és Szentháromság a II. Vatikáni Zsinat szerint
EGYHÁZ ÉS SZENTHÁROMSÁG AII. VATIKÁNI ZSINAT SZERINT 11 menziója arról ismerhető fel, hogy „a szent” szent műveket alkot a Lélek indítására, de ezt csak mint Jézus tanítványa és utánzója képes megtenni. Azonban nem azért tanítvány, hogy csak tanítvány legyen. Azért követ valakit, hogy valahova menjen: az Atya felé, a világon és történelmen túlra, de mégis jelen ebben a világban és ebben történelemben. Az Egyház szentsége Krisztusként testesül meg, és egy transzcendencia felé törekszik, amelyet a zsinat az Evangélium alapján Királyságnak nevez. Minden bizonnyal a tagok e szentsége tökéletlen, de az Egyház szentsége valós: nemcsak „elvi”, a Háromszor Szent Isten adományaként, nemcsak Krisztusban, a főben van meg, hanem emberi személyekben is. Az Egyház szentsége első helyen, már a kezdetektől Máriában valósult meg, de onnantól mindazokban is, akik részesültek a dicsőségben. Ők is az Egyház, elsősorban ők az Egyház, és az úton lévő hívek velük szoros egységet alkotnak, ahogy erre a Lumen Gentium VII fejezete felhívja figyelmünket. Másrészt e feszültséget evilág és túlvilág közt, az Ország, az Atya felé kifejezettebb módon jeleníti meg itt lent a megszentelt élet. A megszentelt élet az Egyház szentségének megvalósulása, mely egészében a túlvilágra mutat. Szentlélek ihlette műveiben, Istenben való összeszedettségében, a Fiú utánzásában az Atyára mutat, minden megszenteltség forrására - Fiáénak éppúgy mint fogadott fiaiénak - és céljára a felkenés Lelkében. Az Egyház katolicitása és a Szentháromság Katolikus az, ami „az egész szerint” van, ahogy a szó etimológiája tanítja. Először az katolikus, ami minden dolgot átölel, azaz az Atya terve. Minden teremtmény az Atyától származik. Tőle születik az elhatározás, hogy helyreállítsunk mindent, amit a bűn elrontott, hogy helyreállítsuk a kezdeti tervet, a Vele való communiót (LG 2).
