Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Dobszay László: Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben
40 Dobszay László takozása ellenére a zenének egyre nagyobb önállóságot követel a liturgián belül. Bár funkcionálisan így kiszakad az ének a liturgia egységéből, tartalmilag még sokáig bennmarad, hiszen liturgikus tételeket tropizálnak vagy énekelnek többszólamú letétben, sőt a fejlett polifóniában is megőrzik a liturgikus can- tus firmust: de legalábbis a liturgikus szöveget. Az újabb fordulat a 16-17. században következik be. Lényege egyrészről az, hogy a liturgikus szöveg magas színvonalú megszólaltatása, meghirdetése helyett annak kifejezése válik új igénnyé (szimultán az opera-mozgalommal), másrészt hogy a liturgikus szöveg kötöttségét elhanyagolva választott szövegekre is készülnek kompozíciók. A kompozíció nem a liturgikus funkcióból indul ki, hanem a korszerű technikát alkalmazza az adott szövegre. A liturgikus szövegekre készült kompozíciók is egyre inkább felhasználásra kerülnek az eredeti kötöttségtől eltérő helyen (például más ünnepeken, más műfajban). A liturgikus zenéből egyházzene lett. Mindkét tendencia folytatódik: a kifejezés, megjelenítés az egyre erősebben affektuózus, hangulatábrázoló kifejezési mód felé vezet. A szabad szövegválasztás, a gyakran használható szövegek (Ave Maria, In monte Oliveti stb.) megkomponálása egy fajta afunkcionális egyházzenei repertoárt hoz létre. Végül a zene a zeneszerző vallásos empíriájának, hitének és buzgóságának megnyilatkozásává válik: a liturgikus zenéből egyházi zene, az egyházzenéből vallásos zene lett. Eközben a művészi igény megmaradt, a kompo- zíciós kifejezés általában együtt haladt a kortárs műzenével. A produktum azonban nyilvánvalóan „betétzene”, mely csak távolból emlékeztet liturgikus bölcsőjére. A népéneket létrehozó párhuzamos folyamat az ezredforduló körül indul. A latin egyedüli liturgikus nyelvvé válik, s a népnek (főként a nem latin népeknek) szükségük van anyanyelvű énekre. Ezeknek sokáig nincs liturgikus funkciója, valamiképpen (mondjuk így: tropus-szerűen) kapcsolódhatnak a li-