Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Dobszay László: Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben
36 Dobszay László denki tudja, hogy egy zsoltártónusra bármelyik zsoltárszöveget alkalmazni lehet. Kevésbé tudott, hogy csaknem ilyen elasztikusán bántak az antifonák, sőt responzóriumok zenéjével is (persze csak az ókori alapanyagról beszélek, s nem a középkori kompozíciókról). 3. A magyarországi gregoriánmozgalomnak (kutatásnak és előadói gyakorlatnak) többszörösen is megadatott, hogy a gregorián ének elevenségét, életre valóságát felfedezze magának. Egy ilyen pont: a műfajok jelentőségének felmérése. Az általánosított „gregorián” stílus és a „hangot hanghoz fűzni” szemlélete áhítat címén olyan unalmat kelthet, hogy a gregorián elveszti vonzóerejét. Ezzel szemben a műfajok sajátságai és funkcionális „jelentése” olyan eleven különbséget, a mentalitásnak és előadásmódnak olyan karakterisztikusságát sugallják, mely a liturgia adott pontján teljesen hatékonnyá teszi az éneket. Ugyanerre vezet a „tipologikus” és idiomatikus gondolkodás- mód is. A hangról-hangra összefűzött gregoriánt felváltja a zenei szavakból és mondatokból, a formulákból, sorokból összefűzött ének. Ezzel nem gyengül az énekek kultikus és szöveghordozó funkciója, mégis kiemelkednek zenei-művészi kvalitásai, tág teret adva a fantáziának, a liturgikus ihletettségnek, sőt a művészet által megkívánt bizonyos fokú egyszeriségnek is. A gregorián áhítata ellene van a szertelenségnek, de nem követeli meg az unalmat. 4. Aki sokat forgolódik a római liturgia régi forrásai között, helyesebb képzeteket alakít magának az egység és különbözőség szerepéről. Világossá válik, hogy azok is, akik a liturgikus zenének vagy éppen magának a liturgiának egységét idealizálják, azok is, akik azt önkényes változatok halmazának látják, történelmietlen szemléletet követnek. Anélkül, hogy e kérdést itt részletekben kifejthetnénk, annyit deklarálnunk kell, hogy az egységnek és különbözőségnek van egy hierarchikus rendje. A római liturgia és éneke - legalábbis az első ránk maradt szer-
