Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Dobszay László: Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben
26 Dobszay László liturgikus himnuszok, szinte teljesen hiányozik a liturgia nagy dogmatikus témaköre, terminológiája, szókészlete, kifejezésmódja. Hasonlóképpen aránytalan a könyv tematikája is. Adventben csak az Annuntiatio témáról énekeltet, karácsonykor szinte csak a pásztorokról; nagyböjtben csak Jézus szenvedése fölötti epekedések hangzanak. A „miseénekek” nagy tömbje a 19. századi imádságos könyvek miseájtatosságainak versbe kivonatolt változata (a „bemegyünk, kimegyünk, elkezdjük, befejezzük” típusú kezdő és záróénekekkel, az ordinárium egy-egy szavát szabad elmélkedéssel folytató Gloria-, Sanctus versszakokkal). Emellett nagy számú (zömmel 19. századi) Mária-éneket találunk a könyvben, de szinte semmit (és csak esetleges válogatásban) a szentekről. A tematikus énekek (dicsőítés, bizalom, ráhagyatkozás stb., tehát nagyjából a psalterium tematikája) néhány kesergő lírai fohászon kívül teljesen hiányzanak. Eközben például akár csak a magyar reformátusok énekeskönyve is tele volt kemény, biblikus ihletésű és stílusú énekversekkel. Ha volt énekeskönyv, mely alkalmatlan arra, hogy liturgikus énekeket helyettesítsen, e kétszeres jóváhagyást élvező könyv bizonyára az volt. III. Kodály öröksége és a magyar egyházzene Más út is kínálkozott, s éppen Magyarországon. Az említett énekeskönyv szerzői gyakran hivatkoztak Kodály tanácsaira és egyetértésére, de indokolatlanul. Az új énektár buzgó terjesztői 1930-ban kétségtelenül ugyanazok a férfiak, akik Kodály pedagógiai mozgalmának élharcosai voltak. Kodály ihletése és tanítása azonban szinte alig szivárgott be az énektárba, sőt sok minden éppen Kodály véleménye ellenére került be vagy maradt benn. Kodály hatása egészen másban teremtett Magyarországon új, bizonyos tekintetben egyedülálló helyzetet.
