Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - Az erősség erénye - Barzaghi, Giuseppe - Török Csaba (ford.): Az erősség erénye Aquinói Szent Tamás szerint
12 Giuseppe Barzaghi végletétől, vagyis az önhittségtől12, mivel megismerteti vele saját képességeinek határát és mértékét. Tehát a nagylelkű alázatos is egyben. A türelem A türelmet a szomorúság érzelmi élményére való tekintettel gyakoroljuk, olyan mértékben, amilyenben az értelem tisztánlátása kihunyni készül. Ez az az erény, amely arra törekszik, hogy a rosszat nyugodt lélekkel viseljük el13. Azt is mondhatnánk, hogy a türelem adja a lélek belső nyugalmát, megőrizve a távolságtartást azzal a rosszal szemben, amely nyomasztja, s így nem engedi a lelket összeroskadni ezalatt a teher alatt. A szomorúságnak egy rendkívüli és kettős hatalma van: olyannyira, hogy a lelkiség történetében egyszer úgy tűnik fel, mint a lélek rossz vonásai közül a legsúlyosabb, máskor viszont mint magának a zsenialitásnak az előfeltétele14. Világos, hogy leírásában Szent Tamás a szomorúságot a maga - nyilvánvalóan nem abszolút - negatív értékelésében fogja fel, hiszen a restség vagy más rendezetlen szenvedéseknek előhírnöke lehet, ha kellő időben nem mérsékeljük megfelelően. 12 Hogy még pontosabbak legyünk, szükséges kimondanunk, hogy Szent Tamás három, a nagylelkűséggel a túlzás tekintetében szembenálló rossz szokást ismer el: az önhittséget (q. 130.), az becsvágyat (q. 131.) és a hiú kérkedést (q. 132.). Az önhittség olyan cselekedetek megkezdésére hajlik, amelyek meghaladják képességeinket; a becsvágy ki nem érdemelt és állapotunkból, érdemeinkből nem következő tisztelet keresésére törekszik; a hiú kérkedés pedig olyan tisztelet és jó hír keresésére hajlik, amelyhez nincs meg az érdem, amely azt megalapozná. Nos az alázatosság az az erény, amely előfeltevésszerűen társul a nagylelkűséghez, hogy megőrizze azt ezektől a végletektől. 13 Vö. S. Th., 1I-II., q. 136., a. 1. 14 Vö. G. Brazaghi, La passió tristitiae secondo S. Tommaso. Egy realista analízisre példa: Arte e malinconia. Punti cardinali di un rapporto psicologico, in G. Barzaghi, L’essere, la ragione, la persuasione, ESD, Bologna 19982.
