Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Stein, Edith - Török Csaba (ford.): Gondolatok a nagyhétről
GONDOLATOK A NAGYHÉTRŐL 43 a hálát a szeretet szüntelen ajándékában és az Istennel teli életben. Kiterjesztette föléd kezét, bensőségesen befogadta életedet az Övébe. Kiterjesztette a kezét fölém is, ahogyan Te is, hogy így hordozzam Veletek a keresztet, és a kereszt által eljussak a feltámadás boldog életébe. A mi házunk a Tiéd, béke királynője. Ha én itt örökre neked és fiadnak szentelem magamat, akkor egyszersmind családodnak is szentelem magamat. Hordoznom kell a kereszteteket, és ezáltal elkötelezni magamat, hogy minden lélekbe eljöjjön az igazi húsvéti béke. Ó szeretett édesanyám, az Úr Rád bízta Országának misztériumait és kezedbe adta misztikus testét. Pillantásod felülmúl minden időt, ismersz minden tagot, tudod a feladatukat és próbálod idevezetni őket. Rendünket a sajátodként fogadtad el. Te vezeted a sorsát. Te hívtad létre a mi házunkat. Közülünk mindenki Általad kapta a meghívást és a Te szolgálatodra van kötelezve. Megköszönöm Neked, hogy meghívtál, még azelőtt, hogy tudtam volna: a hívás Tőled jön. Nem tudom, mit szándékozol tenni velem. De nagy, meg nem szolgált kegyelemnek tartom, hogy eszközödül választottál. Az a vágyam, hogy egészen a kezeidre bízzam magamat, mint egy tanulékony szerszám. Bízom Benned, abban, hogy hasznossá teszed a eltompult szerszámot, ó legbölcsebb, jó szándékú, hatalmas Szűz. Ecce adsum - suscipe me! - íme, itt vagyok - ismerj magadénak! Most még Veled tudom ünnepelni a Húsvétot, teljes csendben és elrejtettségben. Amikor az asszonyok megérkeztek, Te biztosan az Úrral voltál, nem messze a sírtól. O megmutatta magát Magdolnának, miközben a többiek már visszafelé tartottak a városba. Péter és János az asszonyok híradására érkeztek. Miután meggyőződtek róla, hogy a sír üres, Péter meg akarja mondani a többi tanítványnak, és az úton találkozik az Úrral4. János bizonyára különvált tőle, hogy Téged keressen, és megvigye Neked a hírt. Talán 4 Az emmauszi tanítványok elbeszélése szerint, Lukács evangéliumában, ennek csak később kellett megtörténnie, miután mind a kettő apostol már beszámolt a többieknek az üres sírról (megjegyzés az eredeti szövegben).
