Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): Hagyomány és megújulás
HAGYOMÁNY ÉS MEGÚJULÁS 41 osztaná. Ilyenek a főhajó és a mellékhajókba száműzöttek viszonya, vagy amikor kereszthajókkal a népet több részre osztották. A gyülekezet elhelyezése szempontjából első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy a keresztény Egyház számára a legmegfelelőbb épület egy kerek templom lenne, amelyben az oltár, a szószék vagy ambó és a celebráns széke a középpontban foglalnának helyet. Valójában azonban sohasem építettek ilyet, és nem is véletlenül, amint ezt könnyen megérthetjük. Egy kör alakú épület, amelyben a hívek a középpont köré gyűlnek össze, azzal a veszéllyel járna, hogy egy saját magába zárt közösséget hoz létre, valamint a kultusz statikus felfogásának kedvezne. Ezt a két veszélyt elkerülendő, Krisztus Egyházának helyi közössége maradjon nyitott: természetesen nyitott a szentek láthatatlan gyülekezete felé, de a többi keresztény közösség felé is, továbbá nyitott a világ felé, ahol Isten népének királyi papságában a maga feladatát be kell töltenie. Nem kevésbé szükséges, hogy a liturgia olyan előremutató mozgás legyen, amellyel közösen csatlakozunk az égi város felé vezető zarándoklatba. Nem azért gyűlünk össze a templomban, hogy ott maradjunk, hanem hogy onnét induljunk, zarándokok, akik együtt vágnak neki a jelen világnak, a mennyország felé haladva, az élő Isten eszkatológikus jelenlétében. Ezért a keresztény templomnak, hasonlóan az őt megelőző zsinagógához, egy közös tengely mentén kell elrendeződnie, így a liturgia beletestesül az egyik fókuszpontból a másikba történő átvonulásba: először Isten igéjének felhívása, ezután az oltárhoz vonulás, majd a látható oltáron túl folytatódik evilági utazásunk az eljövendő világig. Ezen a helyen találkozunk a templom keletelésének problémájával. Vajon ennek a gyakorlatnak az ősisége és egyetemessége ok-e arra, hogy fenntartsuk? Egyesek azt mondják, hogy ez nem praktikus, legkevésbé sem a modern városokban, és hogy a templomnak a helyi igényekhez kell alkalmazkodnia, bizonyos jelképi- ség fenntartása mellett. Mások ezen túlmenve azt állítják, hogy a keletelés olyan jelképiséget feltételez, amelyet a modern ember többé nem ért meg.
