Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Quellet, Marc - Bartók Tibor (ford.): Szentháromság és Eucharisztia - A Szövetség misztériuma
SZENTHÁROMSÁG ÉS EUCHARISZTIA... 21 feltámadás következésképp megerősíti, hogy az Atyaistennek egy egylényegű, öröktől fogva nemzett Fia van, aki a Szentlélek erejéből emberré lett az emberiség megváltására. Krisztus feltámadása tehát az Egyház hitében nem egyszerűen egyfajta mellékes szerepet játszik. Nem egyszerűen Krisztus istenségének külső igazolása, akinek istenemberi tettei minden esetre rendelkeznének azzal az erővel, hogy meghaladják az időt és a teret és hatóerejüket továbbra is kifejtsék a szentségekben. A feltámadás nem más, mint a Szentháromság által a szövetségre nyomott pecsét. A szövetség, amely az emberré lett IGE Személyében lett megalapozva és vére által a kereszten megpecsételve, akkor kapja megerősítését, amikor a Szentlélek feltámasztja Jézust halottaiból. A Lélek behatolása Jézus testébe - szellemi testté és éltető lélekké téve azt - nem más, mint a szövetség sikerének és termékenységének tanújele, a Szentlélek kiárasztása. Ezért a Szentlélek- re tartozik, hogy igazolja az Újszövetség egyetlen Közvetítőjének termékenységét az Eucharisztia által, ami azáltal teremti meg az Egyházat, hogy Krisztus testévé és a Bárány menyasszonyává teszi őt. Amit az igazság Lelke az örökkévalóságban tanúsít, vagyis az Atya és a Fiú egylényegű szeretetét, éppúgy megerősíti azt az üdvösség rendjében, amikor Krisztust halottaiból való feltámadása révén Isten hatalmas Fiául rendeli. Jézus tehát mint a Krisztus, vagyis mint az Újszövetség egyetlen Közvetítője és mint a minden testre kiáradó élet Lélek-forrása nyer igazolást. Ez a tanúbizonyság Pünkösdkor kiterjed az Egyházra, amikor az apostolok elnyerik a Szentlelket, a szentháromságos szeretet kiváltképpeni tanúját, aki nékik adja világosságát és erejét, hogy ők maguk a Feltámadott tanúivá és az Újszövetség munkásaivá válhassanak. „Nagy titok ez” Az eucharisztikus ima csúcspontján, az Eucharisztia szerzésének elbeszélése után, az Egyház a pap (vagy a diakónus) ajkára adja a felkiáltást: „íme, hitünk szent titka!”. Ez az örömteli kiáltás a végbemenő eseményre vonatkozik, ami az ember életét és munká-
