Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Quellet, Marc - Bartók Tibor (ford.): Szentháromság és Eucharisztia - A Szövetség misztériuma
12 Marc Quellet (caput et membra) eucharisztikus egysége alapján. E szükséges egység magyarázatához Ágoston egyenesen a házasság, mint az egy test képét használja fel: „Ti tehát, akiknek életetek van benne (Krisztusban), egyetlen testté lesztek vele. Ez a szentség ugyanis nem azért bízza rátok az Úr testét, hogy aztán szétválasszon titeket. Az Apostol emlékeztet ugyanis arra, hogy ezt már előre hirdeti a Szentírás: »Ketten egy test lesznek. Nagy titok ez - és hozzáfűzi én pedig Krisztusról és az Egyházról mondom« (Ef 5,31-32). Másutt ugyancsak az Eucharisztiáról mondja: »Egy kenyér, egy test vagyunk sokan (lKor 10,17)«”23. A nagy latin egyháztanító János evangéliumához írt kommentárjában követi ugyanezt a páli analógiát - Krisztus mint vőlegény, az Egyház mint menyasszony - és összeköti Éva születésével Ádám oldalából: „Az alvó Ádám oldalából megformáltatik Éva, a halott Krisztus oldalát lándzsa járja át, hogy azok a misztériumok fakadjanak belőle, melyekből megszületik az Egyház”24. Szent Ágoston tehát az Eucharisztiát, mint a Szövetség szentségét a Krisztus és az Egyház közötti jegyesi kapcsolat középpontjába állítja. Krisztus elhagyja Mennyei Atyját, hogy menyasszonyához, az Egyházhoz kapcsolódjon és vele egy testté váljon. Az Újszövetség misztériuma, amint ezt kezdetben értelmezik, visszanyúlik a kereszt és az Eucharisztia áldozati valóságára; a feláldozott és a szentáldozásban nyújtott Krisztus, a vőlegény, átszúrt oldalából létrehozza menyasszonyát, az Egyházat és eucharisztikus testté egyesül vele. Ez a menyasszonyi misztérium teljesedik be az áldozati adományok és a liturgikus gyülekezet felett az epiklézis által, mely a megváltott emberiséget Krisztus teste és vére által fel- bonthatatlanul egyesiti isteni vőlegényével. Ez az Egyház mindig is vallott hite, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa egy, a Trentói Zsinaton megfogalmazott kijelentéssel idéz emlékezetünkbe: „Krisztus az utolsó vacsorán, »az éjszakán, amelyen elárultatott« 23 Szent ÁGOSTON, Sermo 228/B: De sacramentis in die Paschae, ford.: Opere di Sant’Agostino XXXI1/1, Discorsi V/l-ból, Roma 1984, 400. 24 Uö., In lohannis Evangelium tractatus, IX, 10, ford.: Opere XXIV/1, Commento al vangelo e alia príma epistola di San Giovanni-bői, Roma 19852, 222.
