Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): A Katolikus értelmiségi
58 Jáki Szaniszló tolicizmus. Ezek mindenek fölött az üdvösségtörténet nagy és látszólag nagyon provinciális tényei. Csaknem száz évvel múlva, a II. Vatikáni Zsinat tanításának szisztematikus félremagyarázása miatt, Pilarczyk érseknek, az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia elnökének a Pápa látogatásával kapcsolatban figyelmeztetnie kellett arra, hogy „az Egyház nem zöldségesbolt, ahol a Katolikusok szabadon azt választhatják, amit akarnak.”3 Tyrell stílusával összehasonlítva ezek a szavak valóban nagyon prózaiak. De pontosan ezért kellene elérniük minden Katolikus értelmiségit, különösen azokat, akik azzal büszkélkednek, hogy teológusok, de túl gyakran hajlamosabbak frázisokra, mint kemény gondolkodásra és a tények tiszteletére. Tekintet nélkül arra, hogy valaki értelmiségi vagy sem, keresztény vagy sem, a tényeknek kell ellenőrizniük az értelmet, és nem fordítva. Ez igen fontos kérdés, ha egészségesen akarunk tárgyalni a Katolikus értelmiségiek problémájáról és felelősségéről. A Katolicizmus mindenek fölött meghódolást jelent a történelem legnagyobb ténye, Jézus Krisztus, vagyis Isten Fia megtestesülésének test-vér és ezért igen provinciális (Katolikus) realitása előtt. De ennek a realitásnak integráns része Jézus Krisztusnak az a szándéka, hogy egyetemes tekintéllyel tanítson, és egészen nyilvánvalóan e tekintélyét konkréten (vagyis nagyon provinciálisán) át akarta örökíteni. Ezért a Katolikus értelmiséginek, mielőtt Krisztus előtt meghódol, meg kell hódolnia azok előtt, akik ma Krisztus tekintélyének konkrét tényleges hangját képviselik, ami tanításukat szigorúan tekintélyhordozóvá teszi. Csak ekkor foghat hozzá a Katolikus értelmiségi azon feladatához, hogy kifejtse a Megtestesülésnek a Katolicizmus teljes terjedelmű megértésére vonatkozó fogalmi következményeit. 3 Archbishop Pilarczyk. Idézve: The New York Times, Sept. 21, 1987, p. 1, col. 2.
