Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Előszó
Kettős millennium Jézus Krisztus megtestesülésének és megszületésének kettőezredik évfordulója egybeesik a magyar kereszténység ezredik évfordulójával. Ezt hazai kereszténységünk a remény jelének tekintheti és most, tavasszal úgy tűnik, hogy számos, méltó megemlékezéssel a kisebbé s nagyobb egyházi közösségek maradandó élményben szeretnék részesíteni tagjaikat, a híveket. Mindennek ellenére a Communio jelen számában nincs egyetlen olyan aktuális tanulmány sem, amely csak most és ekkor jelenthetne meg. A szerkesztőség szándékosan azért ezeket az írásokat szánta mostanra, hogy bizonyos mértékben ellenpontja legyen összességében véve a túlzottan időbeli szemléletnek. A keresztény hittitkok egyszerre időbeni és időfölötti, időn túli valóságok. A jól sikerült ünnepségek, rendezvények után szükség van a hétköznapokra is. Az ünnep az örökkévalóság bástyája egy elmúló világ közepette, de munkás, csöndes, kötelességteljesítéssel terhes hétköznapok nélkül nem létezne. Ez a gondolat így, ezen szavakkal sehol nem olvasható a Communio e számában, mégis, az együttesben ott rejtezik. Az Örök Város az idei esztendőben milliós nagyságrendű zarándoktömegeket fogad majd a világ négy égtája felől. Jean Guitton az Ultima verba címet viselő, utolsónak bizonyult könyvében azt írja, hogy Rómában, a Vatikánban még az építészeti terek is kifejezik az ember hódolatát Isten felé. A művészet itt az ember ajándéka Isten felé. Róma ezért olyan hely a keresztény Nyugat számára, ahol az ember megtalálja önmagát, fölfedezi Isten ajándékozó jóságát, s önmaga Istenhez rendeltségét. Minden olvasónak legyen része áldott, kettős jubileumban, ezt kívánja szívből a szerkesztőség
