Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Lewis, Clive Staples - Koroknai Zoltán (ford.): A megbocsátásról

22

C.S. Lewis

borzalmasak vagy enyhítő körülmények állnak fenn, vagy valami hasonló. Mindet meg kell bocsátanunk, legyenek bármilyen gonoszak, aljasak és bármilyen gyakran ismétlődjenek is. Ha ezt nem tesszük, akkor egyetlen egy bűnünk sem nyer bocsánatot.

Nos úgy tűnik nekem, hogy gyakran elkövetünk egy hibát a bűnbocsánattal kapcsolatban, legyen az a mi bűneink Istennel szemben vagy a tőlünk megkövetelt megbocsátás mások bűneivel szemben. Nézzük először Isten megbocsátását. Gyakran, amikor azt hiszem, hogy Isten bocsánatát kérem, a valóságban (kivéve, ha nagyon odafigyelek magamra) valami egészen mást kérek. Nem azt kérem, hogy bocsásson meg nekem, hanem, hogy nézze el ezt nekem. Megbocsátás és elnézés között azonban óriási különbség van. A megbocsátás azt jelenti, hogy „igen, ezt tetted, de elfogadom, hogy megbocsátást kérsz, soha nem fogom ezt a bűnt a szemedre vetni, és közöttünk minden újra olyan lesz mint korábban volt.” Elnézni azonban azt jelenti: „Látom, nem tehettél mást vagy nem volt szándékos; tulajdonképpen nem is vagy vétkes.” Ha azonban valaki tulajdonképpen nem is vétkes, akkor nincs is mit megbocsátani. Ebben az értelemben a megbocsátás és az elnézés majdnem hogy ellentétesek. Természetesen lehetséges, hogy az esetek tucatjánál ez a kettő összekeveredik, akár Isten és ember vagy két ember közti kapcsolatban. Azon esetek egy része, amely először bűnnek tűnik, közelebbről nézve senkinek sem a hibája, elnézendő; ami marad, az megbocsátandó. Ha az embernek tökéletes mentsége van, akkor nincs szüksége megbocsátásra; ezzel szemben ha a cselekedet egésze megbocsátást igényel, akkor nincs elnézés. Azonban gyakran, az amit mi „Istentől való megbocsátáskérésnek” nevezünk, nem más, mint hogy Istent arra kérjük, fogadja el a mi mentegetőzéseinket. Az a tény csábít minket, amikor ebbe a hibába esünk, hogy általában van valami ok a mentségre, vagy van valamilyen enyhítő körülmény. Mindezt nekünk oly nagyon fontosnak tűnik hangsúlyozni Isten-